Pauer Imre dr.: A lélektan alaptanai (Budapest, 1903)

A lelki jelenségek főbb csoportjai - I. Fejezet. Az érzetek

vonatkozó psychologiai theoriák feladata tehát nem is lehet egyéb, mint hogy azon belső okokat kutassa fel, a melyek hatása alatt kellett létesülnie az ösztön első nyil- vánulásának, s a melynek alapján az ösztönszerű cselekvések lélektanilag értelmezhetők lesznek.

Erre nézve az ösztön eredeti belső természetének vizsgálata válik szükségessé; s midőn az így szerzett adatokból kiderül, hogy némely ösztönszerű cselekvések iránt a «készség» már az élet első mozzanatánál észlelhető némely állatoknál, nem oly értelemben, mintha az állat az actuális ösztönt hozná magával a világra, hanem hogy a legelső külső ingerre az illető ösztön egészen biztosan lép fel, mint pl. a mozgás-ösztönnél fordul elő ez az eset: szükségképen azon eredményre kell jutnunk, hogy az ezen mozgások iránt való kész dispositio, az állattal vele született s a megelőző generátióktól örökölt olyatén alkotásában rejlik az idegrendszernek, melynek csak külső ingerre van szüksége, hogy teljes működésbe jöjjön. Az egyes állat tehát teljesen disponálva hozza magával a világra a hajlamot bizonyos cselekvések iránt; mely azonban csak érzék-ingerek folytán jöhet működésbe; épen úgy, mint ez az érzéki észrevételnél történik.

Az érzékek functiója is mozgásokhoz van kötve, melyek belső természet-ösztönből származnak és bizonyos ingerekhez fűzvék. A dispositio minőségére nézve általános tapasztalati szabályul az áll, hogy minél egyszerűbb a középponti ideg-rendszer organisatiója, annál biztosabban vannak benne praeformálva az örökölt dis- positiók, a melyeken az érzéki észrevételek és ösztönök első nyilvánulatai alapulnak; ellenben minél complicál- tabb az agyvelő szerkezete, annál tágasabb tere nyilik az egyéni kifejlesztésnek — de annál nagyobbak aztán az individuális különbözetek is, melyek az összes psychical functiókban, a legegyszerűbb mozgásoktól számítva, érvényesülnek. Innen érthető, miért születik az ember,