Pauer Imre dr.: A lélektan alaptanai (Budapest, 1903)

A lelki jelenségek főbb csoportjai - I. Fejezet. Az érzetek

megfejtését. Valamint azt a tapasztalati tényt is ezen az: alapon magyarázhatjuk meg, hogy a hangulat erősítésére nincs hatalmasabb eszköz, mint analog hangulatot keltő érzetek egyesített alkalmazása.Az érzet-hangulat eredetére és befolyására felhozott mindezen tényeket szem előtt tartva^ könnyű belátni, hogy végelemzésben a szervezet minden állapot-változása befolyással van a hangulat alakítására; mit egyébként még az a tapasztalati tény is bizonyít, hogy érzelmeink változásánál jelentékeny szerepe van azon visszahatásnak is, melyet a szervezet gyakorol a hangulatra. Ha az érzetnek eredeti elemei csak az intensitás és minőség: egészen alapos azon föltevés, hogy magában a tiszta érzetben eredetileg semmi ok sem található arra nézve, hogy az egyik érzet élénkebb, a másik kevésbbé élénk hangulatot keltsen. Mind ez tehát a szervezet dolga, i mely aztán a szerint, a mint valamely érzet közvetlenebbül vagy inkább közvetve, vagy egyáltalán sehogy sem érinti — hozza létre a hangulatot. Innen van, hogy a külső érzékek érzetei közönségesen nem kötvék egybe oly intensiv érzelmekkel, mint a test belső szerveiben, physiologiai vagy pathologiai folyamatok által létrehozott ú. n. subjectiv érzetek, melyek összetételéből származik az önérzelem is, azaz, testi állapotaink érzeteiből összetett egész hangulatunk. Az egészség, betegség, lankadt- ság vagy elevenség stb. érzelmei ilyetén subjectiv érzelmek, melyek visszahatása aztán összes egyéb érzelmeink hangulatára is elhatározó befolyással van, és a mellett bizonyít, hogy a hangulat jóval változóbb eleme az érzetnek, mint az intensitás és minőség. Éppen, mert nem egyéb, mint a szervezetnek az érzet által való ingereltetése, mely pedig fejlődése folyamán, nevezetes változásokon megy keresztül, természetes, hogy a hangulat is folytonos változásnak lehet alávetve.