Pauer Imre dr.: A lélektan alaptanai (Budapest, 1903)
A lelki jelenségek főbb csoportjai - III. Fejezet. A képzetek intensitása. A tudat
132 azokat osztályokba foglalhassuk. Legalább a nyelv-fejlődés történelme tényleg azt bizonyítja, hogy a nyelvgyökök eredeti jelentése mindig csak konkrét érzéki képzetre vonatkozott, hogy tehát a nyelv, fejlődésének első stádiumában az abstractumot nem ismerte. Az abstract fogalom kifejlődése egy későbbi időre esik, melyben a nyelv lassankint veszteni kezdett élénkségéből, s a gondolatok élő orgánumából, ugyanazok puszta külső eszközévé változott át.* Az analitico-synthetikus apperceptió szerepét az Ítélet-alkotásnál eléggé jellemzi az a lélektani tény, hogy a gondolkodás kifejlődése nem úgy megy végbe, hogy először egyes fogalmak képződnek, s aztán ezek a fogalmak Ítéletekké fűződnek. Sőt az apperceptiv folyamatok ezen formái teljesen egy időben fejlődnek ki: s a fogalmak csak úgy feltételezik az Ítéleteket, mint emezek a fogalmakat. A gyermek legelső szó-kiejtései már itélet-jelentéssel bírnak, hacsak egyetlen szóból állanak is, s a mondat többi alkatrészeit úgy kell gondolatban kiegészíteni. Mi tényleg arra mutat, hogy fogalom és ítélet egymástól elválaszthatatatlan formák; s a fogalom- és itélet-alkotás szorosan összefüggenek. Az associativ képzet-összeköttetések különböző formái közül, az apperceptió, a successiv associatióml áll legközelebbi viszonyban, mely kétféle módon is jelentékeny a successiv vagy discursiv gondolkodásra nézve. Először annyiban, a mennyiben, ha a képzetek associativ összeköttetése nem is tekinthető egyszersmind logikai összeköttetésnek is, emezt nevezetesen megköny- nyítheti. A hasonló képzetek összefúzése pl. előkészíti a rokon képzetek apperceptiv összefúzését; és a tér és * Wundt : i. m. 42—49.
