Pauer Imre dr.: A lélektan alaptanai (Budapest, 1903)
Bevezetés - A lelki élet fogalma
12 mereven elválasztottál! a testi élet szerveitől és tényezőitől veszszük vizsgálat alá — beszélhetünk önálló lelki életről, valamint beszélünk önálló testi életről is, midőn a testi tüneményeket tisztán physikailag vagy physiolo- giailag tekintjük. Midőn azonban megjegyzendő, hogy e merev szétválasztása a testi és lelki állapotoknak, és megbontása az egységes emberi természetnek, csupán az abstractió eredménye, s csakis mint ilyen tekinthető. Tényleg a lelki élet a legszorosabb kapcsolatban áll a testi élettel, és kétségtelen, hogy emez összefüggés figyelembevétele nélkül lehetetlen a lelki élet jeleneteinek értelmezését helyes alapon eszközölni — habár magát az összefüggést és kapcsolatot nem is tudjuk kimagyarázni és okaira visszavezetni. A lelki tünemények egy egész csoportja meg épen ezen kapcsolaton alapszik és fejthető meg. Ilyenek például, hogy a lelki élet kifejlődése minden ízében hozzá van kötve az agy-idegrendszer fejlettségi fokához, vele lépést tart, és sorsában osztozik; hogy a fő lelki funktiók: az inger felfogása, emlékképeik összehalmozása, a megőrzött emlékképek egyesítéséből származó gondolkodás és elhatározás — az agyvelő élettani functiói nélkül nem létesíthetők. Az idegrendszer.* Azon főközvetítő szervek, melyek a testi és lelki élet közti kapcsolatot első sorban létesítik: az idegek Fontosságukat, lélektani tekintetben, eléggé bizonyítja az a tény, hogy az állati organismus keretén belül, egyetlen egy folyamat sem létezik, mely nem állana az idegek befolyása alatt; egyetlen szövet sem táplálható, egyetlen kiválasztás sem jöhet létre, semmiféle mozgás nem eszközölhető és inger nem érezhető — idegek nélkül. * L. Lewes : Physiol, des tägl. Lebens. Funke : Lehrb. d. Physiol. Horwttz: Psychol. Analysen. Wundt: Grundzüge der physiol. Psychologie.
