Pauer Imre dr.: A lélektan alaptanai (Budapest, 1903)
A lelki jelenségek főbb csoportjai - III. Fejezet. A képzetek intensitása. A tudat
107 szerű folyamatra lehet szétbontani. Az első folyamat az, mely által a külső benyomás az érzéki szervtől az agyvelőhöz vezettetik. További folyamatok: a perceptió — az apperceptió — az ú. n. registráló mozgás megindítása a középponti szervben, végre a támadt mozgás-ingereknek az izmokhoz való vezetése és azok innerválása, E folyamatok mindegyike bizonyos időt vesz igénybe, melyeket ha összegezünk s az így eredményül nyert időösszeget physiologiai időnek nevezzük el: a képzetek keletkezésének külső körülményeit és módját illetőleg az a kérdés támad: mily feltételek mellett módosul, rövidül meg, vagy hosszabbodik a physiologiai idő? Vagy a mi ezzel egyértelmű: mily feltételek könnyítik, s melyek nehezítik meg a külső érzéki benyomások felfogását? A kérdés tapasztalati alapon, kísérletileg döntendő el. Vegyük a legegyszerűbb esetet, melyben feszült figyelemmel várunk valamely, minőségileg és erősségét tekintve egyformán meghatározott benyomást — csak az időpontot nem tudjuk, a mikor az be fog következni. A mérések azt mutatják, hogy ilyen esetekben a külső érzéki benyomás appercipiálására egy másodpercz Vs-de kívántatik; azaz ennyi idő telik el az inger és annak észrevétele között. Ha már ezt az időt normális időnek veszszük, s egyéb esetekben alapmértékül alkalmazzuk, következő eredmények lesznek constatálhatók: 1. A benyomás appercipiálása nevezetesen megkönnyíttetik, tehát a physiologiai idő jelentékenyen megrövidül, ha az érzékinger, melyet feszüli figyelemmel várunk, nemcsak minőségileg és erősségét tekintve, hanem az időpontot illetőleg is, a melyben be fog következni, meg van határozva, azáltal, hogy a kérdéses időpont bekövetkezését valamiféle jel előre jelzi. Ilyen eset fordul elő mindannyiszor, valahányszor több inger egyforma időközökben követ-
