Pataky Dániel: A terhesség', szülés', gyermekágy' s gyermeki első kor' rajza, életrendi szabályokkal (Kolozsvár, 1840)

A szülés

szakonkénti méh-egybehúzódások eleinte ritkák, gyengék, és csak a méh’ felső részében érezhetők, később növekedvén, az egész méhre kiterjednek, és anynyi erőt fejtenek ki, a menynyit egy életmű sem képes mutatni az egész testben. Ezen fájdalmakkal a méh’ szája eleinte nyílik, tágul, melylybe a hólyag magát ék formára belyhezteti bé, s tágítva a méhet, a hólyag feszül, mig végre megszakadván, a gyermekvíz kifoly, és a már ez által is jobban megsíkult helyen a mind nöttön növekedő fájdalmak a magzatot a medence’ görbe csőjén keresztül hatolni kénsze- rítik, s így megszülik.

A gyermek’ ilyly formán megszülését akadályozzák a gyermek’ kemény, csontosodó részei, darabossága , a medence’ természeti görbesége, egyenetlensége és szűk volta. Hogy a gyermek még is olyly szerencsésen megszülessék, és hogy a szülőfájdalmak a gyermek’ megszülésével egyszerre elmúljanak, ez a természet’ egy gyönyörűen megfejtett feladatja. Azért a gyermek mind csavarogva s fordulgatva

— 52 —