Párkányi Dezső: Magyar orvosok és orvostudomány a 17. században (Székesfehérvár, 1913)
III. Fejezet. A 17. század orvostudományi története - II. Hazai orvosaink képzése és iránya - 1) Közművelődési állapotaink - b) Folytonos háborúk, mint a gazdasági romlás okai
71 levő osztálya, a nemesség tette tönkre, addig a török uralma alatt levő területek magyarsága, noha a török politika nem volt egyéb szervezett rablásnál, ha nem is közmüvelődésileg, de gazdaságilag mindenesetre lényegesen magasabb színvonalon állott. A rabló török is kifosztotta a saját alattvalóit, amennyire tehette. De azt viszont belátta, hogy túlságos kizsákmányolás által csak önmagának árt, mert a vagyonilag megingott adóalany nem lévén képes eleget tenni fizetési kötelezettségének, lassankint teljesen képtelen lesz a fizetésre. S ezért arra mindig vigyázott a török, hogy a jobbágyságot megélhetési feltételeiktől meg ne fossza. Annyira, hogy a török területen élő magyar jobbágy, noha a magyar királynak is fizette a királyi adó felét, és még a töröknek is adó zott, — noha a török azt nem vette tekintetbe, hogy jobbágya adózik-e a magyar királynak, vagy nem, — mégis nemcsak sokkal jobb viszonyok közt élt, mint a magyarországi jobbágy, de ehhez képest határozottan vagyonosnak volt mondható. Pedig a török se kímélte a maga jobbágyát. Kiszedett, kisajtolt belőle mindent, amit csak tudott. A rendes és rendkívüli adók, robotmunkák, ajándékok, tizedek ép úgy szerepeltek a török területeken élő jobbágyoknál, mint a magyar- országiaknál. A jobbágy 23-féle adót fizetett a töröknek. Fizette először is az egyenes adókat: és pedig a haracsot, a fejadót, az iszpendsét, az ötödöt, és ezenkívül a kapu- és telekadót. Ezekhez járultak a rendkívüli adók: kikötő-, révpénz, az olaj-, búza-, árpa-, rozs-, köles-, lencsetized, bor- és szarvasmarhavám, mátka-, katona-, méhkas-, hordóadó, helypénz, a véradó (gyilkosság, ha rabló is a meggyilkolt és más bűnök váltsága, miket a török kitalált, ha pénzre volt szüksége), a kiló- és mázsahányad, a festőházakra, sorházakra, mészárszékekre, malmokra, gyertyaöntőkre természetben kivetett adó, és még alkalomadtán mindenféle címeken szedett vám, tized és adó. A rendes és rendkívüli adókon kívül, melyeket az államnak (a török szultánnak) fizetett, a török földesúrnak is tartozott fizetni a jobbágy; és pedig: az egy összegben meghatározott (falvankint, nem portánkint kivetett) földesúri adót, terményeinek egy tizedét, azonkívül súlyos
