Párkányi Dezső: Magyar orvosok és orvostudomány a 17. században (Székesfehérvár, 1913)
III. Fejezet. A 17. század orvostudományi története - II. Hazai orvosaink képzése és iránya - 1) Közművelődési állapotaink - b) Folytonos háborúk, mint a gazdasági romlás okai
52 A pestis s a rossz termés még betetőzte az Ínséget. A népnek nem volt marhája, amivel a földet mívelhette volna s igy nem lett termés. Emiatt iszonyú drágaság és éhség keletkezett, úgyhogy a gabona ára 13, sőt 25 frt-ra szoköTf fel s a nép fahéjból és korpából sült kenyeret evett, de még ez se volt elég. A zsoldosok pusztításaitól többé-kevésbé megkímélt nemesség megtörését a királyi biztosok végezték el. Töméntelen nemest, sőt nemes asszonyt fogtak el, legnagyobb részüket kivégezték, vagyonukat elkobozták. Ilyenképen 1604-ben Erdély összes társadalmi rétegei testileg-Ielkileg meg voltak törve, az ország elpusztítva, minden ellenállásra képtelenné téve, rabláncokban hevert Rudolf lábai alatt. Már 1602. is azt jelentette Básta Rudolf császárnak, hogy Erdélyben egy vár sincs, mely egy ágyúzást kiállana, régente ugyan gazdag volt Erdély, de most elpusztult fegyver, tűz, dögvész és éhség által; »van ugyan még benne némi magát jól bíró nemesség, de a pórnép, mely élelmet és jövedelmet ad, meg van halva.« S már ekkor Váradot nem Erdélyből, hanem Felsőmagyarországból akarja élelmezni, mert Erdélynek semmi készlete sincs.1) 1602 óta azután Tnég^jobban elpusztították Erdélyt a zsoldosok, hajdúk, oláh, török és tatár hadak. Joggal jelenthették tehát Rudolf biztosai már 1603. szeptemberében, hogy »a sok változás és háború egészen feldúlta és pusztává tette az országot. A mezővárosok és falvak leégtek. A legtöbb ember és marhája megöletett, elhajtatott, elhullott, tönkrement elannyira, hogy keveset lehet szántani. Ennélfogva a dézsma keveset hoz, a harmincad, az út- és hidvám alig jövedelmez, mert az ipar és kereskedelem nagyon hanyatlott. A bányák elpusztítvák, elhagyatvák, munkás kéz nincs.«1 2) A valóság még borzasztóbb volt e képnél. Hogy mennyire tönkre volt téve az ország, azt mutatja az a körülmény, hogy Básta 1604. áprilisában Alsómagyarországba ment át seregeivel, mert az elpusztult Erdély többé nem nyújthatott megélhetést katonáinak. 1) Századok, 1868,f 553 560. 2) M. N. T., V. köt., 564.
