Párkányi Dezső: Magyar orvosok és orvostudomány a 17. században (Székesfehérvár, 1913)
III. Fejezet. A 17. század orvostudományi története - II. Hazai orvosaink képzése és iránya - 1) Közművelődési állapotaink - b) Folytonos háborúk, mint a gazdasági romlás okai
Rablóbandák. Mindezen kóborló, részint katonailag szervezett, részint csupán rablás céljából tömörült gyülevész hadak nem sokban különböztek a szervezett rablóbandáktól. Pedig ilyenek is szép számmal voltak. Az ilyen bandák direkt rablásra voltak szervezve és csupán a rablásban hasonlítottak a kóborló katonacsapatokhoz. De abban aztán annyira hasonlítottak, hogy nem telreTéTt őket megkülönböztetni, annál is inkább, mert ezidőben a zsoldosoknál is ismeretlen volt az egyenruha. A rablócsapatok az Alföld mocsarai, Erdély havasai, vagy a Felföld hegyei közt húzták meg magukat s az országutakon vonuló kereskedők, vagy utasok karavánjait fosztogatták. Sokszor ugyan vakmerőségükben falvakra és városokra is rárontanak és megsarcolják őket. A rendesen védtelen lakosság semmit se tehetett ellenük, de nem is mertek ellenállani. Senki se tudhatta ugyanis, hogy rablókkal, vagy katonákkal van-e dolga s a zsarolók megfenyítéséért nem kell-e majd egy egész büntető-hadjárat minden keservét elszenvedniük. Ilyképen a rablószervezetek nyugodtan garázdálkodhattak a közbiztonság rovására. S a közbiztonság teljes hiánya is nagyban hozzájárult az általános nyomorhoz és pusztuláshoz. b) Folytonos háborúk, mint a gazdasági romlás okai. — Amint tehát látjuk, joggal mondhatjuk, hogy hazánk a 17. században teljesen nélkülözte az önvédelméhez szükséges hadsereget s amennyiben ez ténylegesen meg is volt, nem önvédelmére, hanem az ország kárára szolgált s az általános romlásra nemcsak passzíve, de aktive is többet tett, mint ellenségeink. Így aztán nem csoda, hogy a 17. század hazánk történetében a borzalmak korszakává lett. A szerencsétlen század kezdettől végéig a nyomorúság jegyében folyt le s alig-alig találunk olyan korszakot, amikor a háborúk szünetelnek és még ilyenkor se szűnik meg a politikai és vallási belháboru. De külháboruink folytán is valósággal a hadak utjává vált hazánk. A török sohasem pihent, bármennyi békét kötött is s határait, habár nem rendszeres hadjáratok, hanem állandó rablócsatározások révén folytonosan terjesztette. Az erdélyi magyarság függetlensége érdekében harcolt a császári seregekkel, vagy a török és tatár csapatok ellen. A hajdúk mindenki ellen harcoltak. A német csapatok az ország pacifikálása és végleges megtörése, s a 46
