Párkányi Dezső: Magyar orvosok és orvostudomány a 17. században (Székesfehérvár, 1913)

III. Fejezet. A 17. század orvostudományi története - II. Hazai orvosaink képzése és iránya - 1) Közművelődési állapotaink

39

II. Hazai orvosaink képzése és iránya.

1.) Közművelődési állapotaink.

Mielőtt a 17. századbeli hazai orvosainknak az orvos- tudományokban folytatott gyakorlati irányáról szólnánk, előbb hazai orvosaink kiképzésével, tanulmányaival kell megismerkednünk, hogy orvosi irányainkat megérthessük. Rendszerint ugyanis a nevelés, az oktatás, melyet valaki az ifjúkorban kap, adja meg azt az irányt is, melyet az illető férfikorában követ. Ezért most mindenekelőtt hazai orvosaink kiképzésével s igy hazai oktatásügyünkkel foglalkozunk. Mivel azonban oktatásügyünk a legszorosabb összefüggésben van általános művelődéstörténetünk egyes fázisaival, ennélfogva most mindenekelőtt hazánk 17. századbeli művelődési viszonyaival kell iparkodnunk tisztába jönni.

A világon minden egyéni, még a tudomány is. A mű, mely a szerző gondolatát tartalmazza, egyúttal a szerző gondolkozásmódját, felfogását, sőt sokszor egész egyéniségét is magában foglalja még abban az esetben is, ha valamely mű szigorúan tudományos irányú.

S amint az egyes ember egyes műveivel igy van ez, ugyanúgy van az egész tudományág művelőivel. Az egyes tudományágak tanai, habár ugyanazok felfogásmódjuk s főleg a gyakorlati tudományoknál, gyakorlás módjuk mégis más. A tudomány, főleg annak gyakorlati alkalmazása az illető vidék szelleméhez, körülményeihez alkalmazkodik, hol megszületett. Még ma is igy van ez, annál inkább a 17. században, amikor még szigorúan objektiv tudományokról, — a mai értelembe véve — már a tudományos fejlődés kezdetleges volta miatt se lehetett szó. Innen van, hogy minden országban pl. az orvostudomány is speciális fejlődésen ment keresztül.

Hazánkban az orvostudomány, mint általában minden tudomány, nem mutat fel fontosabb eredményeket a 17. száí

#

1

Speciális

viszonyaink.

i

1

i

i

{'

Jj

J