Párkányi Dezső: Magyar orvosok és orvostudomány a 17. században (Székesfehérvár, 1913)
II. Fejezet. A 16. század orvostudománya - 2) Hazai orvostudományunk
26 Vándorlás az egyes egyetemek közt. Orvosaink képzettsége nem egyenlő gekhez, hogy a gyakorlati dolgokat is elsajátítsa. Ha azután a baccalaureus doktori rangot akart nyerni, még legalább egy évig előadást kellett tartania Avicenna első kánonjáról, vagy Hip- pokrates aforizmáiról, vagy Galenusnak de locis affectis című könyvéről; azután Galenus első könyvéről: de accidenti, de morbo vei tegni, és Almanzor kilencedik könyvéről tartott előadásokat kellett látogatnia és pedig nem baccalaureusok, hanem doktorok előadásait. Végül a dékán jelenlétében egy vitatkozást kellett tartania, melynek tárgyát előzőleg közölte a dékánnal. A disputa után kérheti a jelölt az examen kitűzését.1) Amint tehát látjuk, itt már pontosan körül van írva, mely előadásokat kell hallgatnia az orvosnak készülő növendéknek, hogy elsajátíthassa az orvostudomány alapelveit. A gyakorlati gyógyítást viszont egy orvostól, gyakorlati utón sajátítják el a hallgatók, valamint a gyógyszerészetet is, mely célból a dékán évenkint kétszer, tavasszal és ősszel összehívja a doktorokat, a baccalaureusokat és tanulókat, és a hegyek és völgyek növényeit és gyökereit, melyekből az orvosságok készülnek, kint a mezőn és erdőn szemléletileg bemutatja. Amint e szabályzat is mutatja, a doktori diplomát szerencsés esetben 21/2 év alatt meglehetett szerezni. A rendes gyakorlat azonban nem ez volt. Hazai orvosainknál is láthatjuk azt az általános európai szokást, hogy az egyetemi hallgatók egyetemről-egyetemre vándorolnak. Némelyik orvosunk 8 — 10 évig is jár egyetemre a világ legkülönbözőbb helyein s nem egy, hanem néha 5—6 disputádét is tart, ami 5—6 doktorátussal ér fel. így természetes, hogy alaposan elsajátították az orvostudományok minden apró csinját-binját, mindenik híresebb tanártól eltanulva azt, amiben az kiváló volt. Az ifjaknak ezen vándorlása egyetemről-egyetemre egy- •egy jeles tanár előadásainak hallgatása végett, a 16. században általánosan elterjedt szokás volt az egyetemeken. így hazai ifjaink a század első felében többnyire Wittenbergbe mentek. A század végén a kálvinisták kezdték el Hollandia egyetemeit (Leyden, Franeker) kultiválni, mely szokás azután a 17. században lett uralkodó. A német egyetemeken kívül a doktorátus megszerzése után vagy Olasz-, vagy Franciaország *) *) Demkó közlése, 226 -227.
