Párkányi Dezső: Magyar orvosok és orvostudomány a 17. században (Székesfehérvár, 1913)
III. Fejezet. A 17. század orvostudományi története - V. Az orvosi segédtudományok - 1) Sebészet
283 beknek tartják őket az orvosoknál s csonttörés, ficamodás esetén, gyakorlat folytán elsajátított ügyességük miatt, nem egyszer sokkal jobban felismerik a bajt s helyesebben kezelik, mint némelyik képzett orvos. A borbélyok ügyességét a sebészetben Páriz is igazolja, mikor Pax Corporisában azt írja a szembetegségeknél, hogy a szembajok közül az a betegség, mely gyógyítható, »inkább borbély kezet, munkás és mesterséges hozzákészületet, tőt (tűt), vagdalást, etc. mintsem doktori italt, vagy kötést kéván.« *) Szóval a borbélyok a szembajokat is gyógyították, még pedig oly sikeresen, hogy az orvosok elismerik tudásukat, úgyhogy az orvosok .»a vagdalásban« ügyesebb és teoretikusan is felvilágosított (»mesterséges hozzákészület« = mesterségük által megkívánt tudás, mely- lyel hozzákészülnek pályájukhoz) borbélyokra bízzák a szem műtétéit. Ugyancsak Páriz, mint már láttuk, a polip műtéti utón való eltávolítását, égetés és vágás utján, »valami Borbélyi kezet és mesterséget kéván«, szintén a borbélyokra bízza.2) Amint látjuk tehát, nemcsak a sebek és tályogok kezelése, de a nehezebb műtétek is a borbélyok keze alá tartozik. Sőt mint láttuk, még a belorvoslásba is beleavatkoznak a borbélyok, sokszor elég jó sikerrel. S igy azt kell mondanunk, hogy a borbélyok tudása a század tudásához képest elég nagy. Sajnos, olyan könyv, mely a borbélyok tankönyve lett volna, vagy amelyben a borbélyok tudása bennfoglaltatnék, nem maradt ránk a 17. századból egy se. S igy borbélyaink részletes tudását, csak ilyen elszórt egyes adatokból állapíthatjuk meg. A 16. század végéről ránk maradt ugyan egy sebészkönyv cime: »Balsarati Vitus János: Magyar chyrurgia, a sebgyógyulásnak mesterségéről irt 4 könyv«, de maga a könyv, a művelődéstörténet nagy kárára, elveszett s csak cime ismeretes. A 18. században azonban megint töob seborvosi munka maradt ránk, melyek a borbélyok tudását tartalmazza. így pl. Miskoltzi Ferenc, győri chyrurgusnak 1742-ben megjelent ilynemű könyvének cime: »Manuale chirur- gium. Chirurgiai utitárs, mellyben az egész anatómia, égi jegyeknek ereje: a tagokon történhető nyavalyák, a seb kötés, érvágás, etc. által való orvosoltatása, flastrom, ungventumok i) i) P. C., 47. — 2) U. o., 68.
