Párkányi Dezső: Magyar orvosok és orvostudomány a 17. században (Székesfehérvár, 1913)
II. Fejezet. A 16. század orvostudománya - 1) Az orvostan általános iránya
16 Kórtana. Chirurgiája. Tanai elterjednek. ban levő gyógyító hatású anyagoknak a kivonása által nyerünk. Az arcanumok gyógyerejét illetőleg helyes felfogása van és sokban új utakat jelöl ki a gyógyászatban, de általában az arcanumok gyógyerejét, illetőleg még ő is csak tapogatózik, kísérletezik. Positiv adatok és tapasztalatok híján számos esetben babonás erőt tulajdonít arcanumainak s asztrológiai motívumok alapján azt az elvet vallja, hogy minden gyógyszerül használható növénynek olyan alakja van, amilyen bajról használ; pl. a kéz bajai ellen jó orvosság egy kézalakú növény, lábbajok ellen egy láb-alakú. Fontosabb arcanumai: a higany-, ólom-, vas-, réz-, arzén-, kén-és borax-praeparatumok, a növényekből készült tincturák, essentiák, extractumok és mivel a babona itt is elmaradhatatlan, az általa feltalált általános gyógyszer, mely azután nagyon divatos orvosság lett a 17. században is, a laudanum, mely minden bajra használt. Terápiáját a természetesség, gyógyszereit az egyszerűség jellemzi. Mindkettő az ő újítása. Kortanában kétféle betegséget vesz fel: a tartarikus és bujakóros betegségeket.1) Az előbbieket szerinte a gyomor elégtelen működése s ennek következtében a test különböző helyein felhalmazódott emésztetlen anyagok okozzák. Ilyen bajok: a köszvény, a kőbajok (vesekő, hugykő, stb.) némely bél- és tüdőbaj s végül phtysis néhány alakja. A bujakóros betegségeket viszont fertőzés által terjedőnek tartja s hirdeti, hogy a bujakóros anyag más betegségekkel együtt is előfordulhat. Chirurgiáját is a természetességre való törekvés jellemzi. Szerinte az ember testének mindenik részében sajátlagos gyógyítóanyag van, s az orvosnak feladata, hogy ezen anyagot teljes épségében fenntartsa és hatóerejét növelje. Ezek az elvek képezték Paracelsus rendszerének magvát. Látható, hogy sokban új dolgokat hozott létre, számos kitűnő elvet alkotott, melyekkel igen nagy mértékben hozzájárult az orvosi tudományos kutatás eredményeinek eléréséhez. Hatása igen nagy volt a 16. században is, annál inkább, mert i) i) Demkó, 209. Felfogása nagyon hasonlít a gyógytudomány legújabb irányához, sőt annak lényegével majdnem teljesen megegyez.
