Párkányi Dezső: Magyar orvosok és orvostudomány a 17. században (Székesfehérvár, 1913)

III. Fejezet. A 17. század orvostudományi története - IV. Hazai orvosaink tudása - 1) Tudományosan képzett orvosok

153

Páriz már a címben elmondja művének tartalmát: »Pápai Páris Ferenc, M(edicinae) D(octor), Helvétiában (Svájc) azon Fakultásban Hites Assessor, az Enyedi Collegiumban edgyik méltatlan Tanító« »az emberi testnek belső Nyavalyáinak Okairól, Fészkeiről s azoknak Orvoslásának módjáról való — Tracta, — mellyet mind élő tudós Tanítóiknak szájokból, mind a Régieknek tudós írásokból, mind pedig maga sok Betegek körül való Tapasztalásiból sommásan öszve-szedett.«

A mű tehát megfelel célunknak. Egyrészt, mert a saját elméleti tudása, de főleg a gyógykezelésben szerzett tapasztalatai alapján irta szerzője, vagyis a betegségek gyógyításában követett eljárását tartalmazza; másrészt, mert a mű célja, mint a szerző maga írja a címben, hogy »sok ügyefogyott szegényeknek hasznokra« írta, tehát gyakorlati céllal, azt biztosítja, hogy a szerző, szándékának megfelelően, nemcsak tapasztalatait irta le, hanem egyúttal tapasztalatait a betegségeknél alkalmazott gyógyeljárások szerint rendszerbe foglalva adja elő, tehát teljesen úgy, ahogy a betegség gyógyításánál eljárt.

Páriz Pax Corporisát tehát a 17. századbeli orvosok általános tudásának zsinórmértékéül vehetjük, annál is inkább, mert bár Páriz tudása elérte a legkiválóbb orvosok tudását is (hisz látjuk, hogy mennyi ideig élt műve és hány kiadása volt), de viszont, mivel könyvét nem orvosok számára irta s igy csak népszerű orvosi tudományt tartalmaz, nem emelkedik felül az orvosok általános tudásán s a rendes orvosi tudás summájaként tekinthető.

így tehát Páriz könyve alapján fogom az orvosok gyakorlati tudását vizsgálni.

Azonban itt egy kis anakronizmust engedek meg magamnak. T. i. egyszersmint a műkedvelő orvosok, és háziszerekkel gyógyító egyének gyógyításmódjait és gyógyadago- lásait is tárgyalom, kapcsolatban Páriz tudásával, bár az orvosi tudással nem rendelkező egyénekről majd csak később fogok szólani. Anakronizmusom azonban megokolt, amennyiben egyrészt célszerűbb egy tárgyra vonatkozó mondanivalónkat egy helyen elmondani, nem 2—3 részletben, másrészt főleg azért, mert így összehasonlítva a különböző tanultságú gyógyítással foglalkozó egyének felfogását, érdekes összehasonlításban láthatjuk, mennyi a különbség a kép-