Párkányi Dezső: Magyar orvosok és orvostudomány a 17. században (Székesfehérvár, 1913)
III. Fejezet. A 17. század orvostudományi története - IV. Hazai orvosaink tudása - 1) Tudományosan képzett orvosok
i 48 1 j Összefoglalás. / l nigrat (poklossági folt) Rayger Károly, a rüht (scabies) Czanaki Máté. III. Anatómiai és fiziológiai müveket ad ki: Rayger Károly. Művei: De anatómiai monstri bicipitis. — De capite monstruo sine cranio et cerebro. — De valvulis cordis osseis. — De puella sine cerebro vitalis. — A vérkeringésről irt müvei: De calculo adnato grumo sanguinis. — De defectu arteriarum spermaticarum. — De grangrena spontanea :ali. — Úttörő ismereteket tartalmaz ezenkívül az anatómia :erén Enyedi Sámuelnek »Medicatio duorum aegrorum aneu- rismate (ütérdaganat) et gangrena (üszkösödés) laborantium« '1651.) cimü munkája, továbbá Hoefer Farkas, 1614—1681-ig élt győri orvos »Hercules medicus, loci communes et consilia« cimü műve, ki Győry Tibor szerint elsőnek Írja le a kreti- nizmust az európai orvosok közül.1) Hazánk orvostudományi könyvészetét teljesen kimerítette Győry Tibor orvosi könyvészetében. Ugyanez megtalálható Weszprémi ismeretes munkájában, Szabó Károly: Régi magyar könyvtárában és Szinnyei József: Magyarország matematikai és természettudományi könyvészete c. munkájában szétszórva. Azonban ennyi példa is elég arra, hogy orvosaink gyakorlati tudását müveik alapján megítélhessük. Az itt említett művek is bizonyítják, hogy orvosaink tudása általános és emellett tudományos tekintetben eléri azt a fokot, melyet a külföld orvosai. Kiváló képzettségű és tudásu orvosaink tehát gyakorlati és elméleti tudásban megfelelnek a külföld hasonló orvosainak, rendes orvosaink a külföld rendes orvosainak. Orvosaink gyakorlati tudását eszerint műveikben ránk maradt adatok alapján a következőkben foglalhatjuk össze röviden : vannak kiváló orvosaink, akiknek tudása általános s a kornak megfelelően többé-kevésbé teljes. Pontosan leírják a legtöbb betegséget s többnyire tisztában vannak a terápia lényegével. Ők képezik az első osztályt. De vannak bár tanultságban velük egyenlő, de praxisban mégis kevésbé kiváló orvosok is, ezek a rendes orvosok. Hogy ezek mért nem tökéletesítették magukat, annak egyrészt 1) Száz., 1901., 52.
