Párkányi Dezső: Magyar orvosok és orvostudomány a 17. században (Székesfehérvár, 1913)
III. Fejezet. A 17. század orvostudományi története - IV. Hazai orvosaink tudása - 1) Tudományosan képzett orvosok
146 berg, 1652.); Árkosi Thegző Benedek: Oratio panegyrica de laudibus philosophiae et medicinae (Padua, 1639.); Teutsch András: E naturali atque medica scientia etc. (Wittenberg, 1690.); Fridelius János: Ex anthropologia de principiis nobiscum natis (Wittenberg, 1661.). Speciális orvostani kérdéseket tárgyalnak: I. Járványos betegségek. Legtöbb munka foglalkozik a pestissel s a hagymázzal, a 17. század ezen két rettenetesen romboló járványával. A pestisről Írtak: Czanaki Máté: Döghalálról való elmélkedés stb. (1634.); Spillenberger Sámuel (1634.); Weber János: Rövid oktatás stb. (1645.); Felvinczy Sándor: Pestisről való rövid beszélgetés stb.; Lampe Frigyesnek a pestisről szóló művét Hunyadi Ferenc, Báthory Zsigmond udvari orvosa fordította magyarra s Debreczenben kiadta; ugyanezt a művet Bányai István 1741-ben adta ki Franekerben ;*) mint cim érdekel bennünket Laskai János munkája; »Cito, longe, tarde.« Egy kettős értelmű kérdésnek megvilágítása: Ha a Pestis előtt vétek nélkül elmehetünk-e vagy nem? (Lőcse, 1638.); maga a munka B. K. P. szerint nem maradt ránk, csupán a mű címe gr. Bethlen Kata, tudós orvosnő, magyar könyvtárának lajstromában;2) Komáromi Csipkés György debreczeni lelkész: Pestis Pestisse stb. (1664.); Diablanovszky Péter, galgóczi tanító: Sed libera nos a malo (1601.); stb. A szám tehát elég nagy, az érték azonban kevésbé, mert bizony az orvoslást illetőleg alig jöhetnek számba, sőt még a tüneteket se tudják pontosan leírni. A tünetek teljesen pontos leírása csak a 18. században történik, az orvoslás azonban, leszámítva a preventív intézkedéseket s a külső sterilizálást, még ma se haladt előre lényegesen. Ugyancsak nagy irodalma van a hagymáznak, melynek 17. században többféle válfaja létezett. Cobeius Tóbiás (1606.) és Ruland Márton (1610.) teljesen kimerítették a morbus hungaricus tüneti leírását. Mindkét munka kiváló a maga nemében. A hagymázról Írtak még: Petri G. Keresztély (1665.), Facetius Illés (1668.), Landbeck János György (1677.)^ Senert Mihály (1677.) Behrens György (1687.), Georgi András 9 E M., 1912. évf., 175 - 2) U. o.
