Párkányi Dezső: Magyar orvosok és orvostudomány a 17. században (Székesfehérvár, 1913)
III. Fejezet. A 17. század orvostudományi története - IV. Hazai orvosaink tudása - 1) Tudományosan képzett orvosok
140 Városi orvosok. egyetemen szerzett doktori fokozatot, mint az előbb említett egyetemi tanári tudással biró kiváló orvosok s mégse lett se fejedelmi orvos, se külföldi egyetemi tanár, sőt még tudományos munkái révén se lett ismeretes, hanem mindvégig megmaradt egyszerű városi orvosnak. Mert vagy elfoglaltsága miatt nem volt ideje arra, hogy tovább kutasson és kísérletezzen, vagy elégséges beteganyaga nem volt, vagy kedve nem volt a tudományos pályához, vagy szerencséje nem volt, szóval körülményei akadályozták, bár tudása megvolt. Viszont ezen tudós városi orvosok mellett gyakran még városokban is voltak olyan orvosok, akik csak egy egyetemen végeztek s igy már tudásban is elmaradtak azok mögött, akik több egyetemet látogattak, bár doktori fokozatot egyiken se nyertek. Így egyik osztály a másikba emelkedik fel s viszont az lesülyed egy alacsonyabb osztályba. Az élet igy nivellálja a tanulmányi különbségeket s tisztán a praxis alapján tesz egyeseket jó, másokat kevésbé jó orvosokká. Aki szerencsésebb körülmények közé került, nevét a hírnév vette szárnyaira, vagy elég betegen próbálhatta ki tudományát, mielőtt még egyetemi tanulmányait elfeledte volna, azok jónevü orvosokká lettek, bárha csak magisteri fokozatot nyertek is el az orvostudományban. Viszont kevésbé szerencsés körülmények közt a tanultabb orvosok is kevesebb eredményt tudtak elérni- S ezért a rendes és kevésbé tanult orvosok közt, bár tanulmányaik alapján külömbséget kell tennünk, ténylegesen, az életben, praktikus tudásuk alapján nem oszthatjuk őket tanulmányaik alapján két csoportba, hanem csupán jó és kevésbé jó orvosok csoportjára, tekintet nélkül arra, vájjon a jó orvosok mind egyúttal doktori fokozatot nyertek-e el, s a kevésbé jó orvosok mind csupán magisterségig vitték-e fel egyetemi tanulmányaikban. Rendes tudású orvosainkat rendszerint városokban, vagy főurak udvarainál találjuk, mint városi, vagy magánorvosok, avagy főurak orvosai. De orvosaink elég gyakran tanárok, vagy lelkészek is. A gazdag városi polgárság óvatosan gondoskodott a saját testi jólétéről s már régi idők óta tartott orvosokat a városokban. Oyulafi Lestár szerint az erdélyi városokban már a 16. században mindenütt vannak városi orvosok, kiket a
