Párkányi Dezső: Magyar orvosok és orvostudomány a 17. században (Székesfehérvár, 1913)
III. Fejezet. A 17. század orvostudományi története - II. Hazai orvosaink képzése és iránya - 2) A 17. század társadalma
vége felé nem drágult. Mutatja ezt az a körülmény is, hogy a hús (1673.) és fűszerek (1686.) árát kivéve nem is limitálnak mást. A század második felében tehát a szabad kereskedelem elrendelése életrevalóbb irányt teremtett Erdély iparában s annak kifejlődésére kedvező befolyással volt. Hasonló körülmények közt fejlődött Magyarország ipara és kereskedelme is, azzal a különbséggel, hogy itt a korviszonyok még sokkal kedvezőtlenebbek voltak. Magyarország lakossága a század elejétől fogva a végéig el van nyomva és itt nincs »aranykor«, mint Erdély történetében. Sőt e kedvezőtlen viszonyok is súlyosabbak. így az ipar és kereskedelem is okvetlenül jobban megsínylette a kedvezőtlenebb körülményeket. S mindennek dacára azt látjuk, hogy Magyarországon az árakat mégsem emelik olyan szertelenül, mint Erdélyben. Sőt betartják a limitációkat. Úgy látszik ebből, hogy az erdélyi iparosok alaposan kihasználták az országos rendeleteket, melyek a század első felében eltiltották a szabad versenyt. A magyar iparosok nem élveztek ilyen engedményeket. Mindazonáltal a magyar iparosok is igyekeznek az árakat emelni a drágaságnak és a viharos időknek megfelelően. És itt is látjuk a törekvést, hogy a városok tanácsa igyekszik gátat vetni az áremeléseknek. Pozsony, Sopron, Besz- terczebánya, Nagyszombat, Selmeczbánya, Körmöczbánya, Kassa, Rozsnyó, Mármarossziget, Nagybánya, Debreczen már a 16. században szabályozzák a mivek, valamint az élelmiszerek árait, meghatározzák, milyen árért milyen árut kell készíteni, s ha nem elég a míves, megengedik a behozatalt.1) A szab. kir. városok a 17. században is többnyire csak az élelmiszerek árát limitálják. A limitációk egyébként Magyarországon nem az országgyűléseken készülnek, hisz országgyűlés alig van, hanem a vármegyék határozzák meg az áruk árait, amire már az 1625-diki országgyűlés felhatalmazza őket. S ez is marad a gyakorlat a század végéig. Országos érvényű limitációk tehát nincsenek Magyarországon s az egyes !) Az egész magyarországi iparügyről bővebben szól Szádeczky említett művében a 110—150 oldalon.
