Papp Márton: A természettudományok közép-kori története (Pest, 1867)
75 az újkor hajnala, minél inkább tágult a csillagászat lát-ege, s kezdett tisztulni a baliteletek sötét felhőitől : annál határozottabban tűntek föl egy örökké teremtő és ujitó Mindenható létének szembeötlő természetnyilatkozatai. Sajátképeni látnokai, egy Kopcrnik és Kepler, egy Tycho de Brahe, Regiomontanus, Galilei s többen búvárlataikat, erőmegfeszitéssel összekötött működéseiket nem szánták hiú időtöltésnek, kíváncsiság szüleményének, vagy épen sikernélküli igazság fürkészésének. Geologok , mennyiségtudósok, csillagászok anyaghalmazt hordottak rakásra a tudomány e nagy csarnoka fölépítéséhez, melyet mintegy magának az istenségnek alkottak. A csillagászat hódításai egyforma lépést tartanak a polgáriasodás haladásaival. A hajdankor följegyzései és emlékei Ázsia síkjain — az emberi nem bölcsöhazájában — pásztorokat mutatnak fel, kik a csillagok pályáira ügyelve, azoknak változékony állásaiból az év változásait vonták le; s legrégibb nyelveken e pásztorokat nem máskép, mint vezéreknek, útmutatóknak nevezék. Az ég volt az ő könyvük, egyetlen tudományuk és tanácsadójuk. A világ sokáig azon hiszemben élt, hogy a csillagok minden mozgás nélkül meghatározott helyen állanak. Azonban a távcső teljes bizonyossággal azon meggyőződésre juttatott, hogy a csillagok legtöbbjei — hasonlólag földünkhöz — mozognak; mi azonban a közönséges mozgás által elragadtatva, nem vagyunk képesek megkülönböztetni azon pályát, melyet a világegyetem megfoghatatlan tengelye körül az égitestek e megszámlálhatlan sokasága megjár. A világegyetemnek e miliárdjait mind megismerni és megszámlálni, korlátolt tehetségeinknek örökké lehetetlen lesz ; de a távcső minden újabb és újabb tökélyesedései megszámlálhatlan csillagtábort engednek láttatni, melyeket addig emberi szem nem látott, ész nem gyanított. Ezért a távcsők feltalálása és tökélyesbitése a csillagá- szattan történetében korszakot alkot. 1608—9-ben történték lépések e téren, midőn Velenczében hire futott annak, hogy Hollandiában eszközöket gyártanak, melyek segélyével távoli tárgyakat tisztán láthatni. Maga Galilei utána járt a titoknak, s sikerült is neki a nevéről nevezett távcsőt összeállítani. A becses eszköz csakhamar kiérdemelte a közfigyelmet; de ne higyjük, hogy e találmány oly uj lett volna, mint Velenczében sokan álliták, hol a sz. Márk tornyára állított távcső közörömet gerjesztett. Hollandban és Fran- cziaországban már többen foglalkoztak készítésével, s Galileinek érdeme abban áll, hogy az első távcsőt összeszerkesztve, azt a csillagos égre forditá, kutatni gondos szemekkel a messze véget-
