Papp Márton: A természettudományok közép-kori története (Pest, 1867)
70 Lehet, hogy volt ezer meg ezer jobb mathematicus, csillagász, chemicus, mint minő Ver. Bacon volt; s lehet, hogy senkisem ment volna hozzá, tőle egyes tudományt vagy művészétét tanulni; mégis „a V. Bacon által tanított mesterség — írja Ma- culay —, a mesterségek feltalálásának volt mesterség e“. Verulami Bacon lord különfélekép tűnik föl, a szerint, a mint kora vagy a mienknek szempontjából tekintjük. De a critica igazsága követeli, hogy százada nézetei — befolyása legyenek irányadók. Ver. Baconban azon eszme ébredt föl, hogy uj alakba öltöztetve a tudományokat, azokba életgyakorlati irányt öntsön, s a terv kiviteléhez elég erőt és tehetséget érzett lelkében. Azon kevesek egyike volt, kiknek a természet elegendő belátást adott századukat minden tekintetben megítélhetni, s megismerve annak ere- jét, gyengeségeit: ezen ismeretekre nagyszerű terveket alapítani. „Én bizonnyára — Írja munkáiban —, hogy magamról, a mi valóság megmondjam, mind azokban mikről ezentúl elmélkedem, elmém- s nevemnek méltóságát, ha ugyan van valamilyen, gyakran tudva s akarva kiteszem, csakhogy az emberiség hasznára szolgálhassak, s a ki talán építőmester tartoznék lenni a bölcsészet s tudományokban, legény — , teherhordó — s elvégre mindenné leszek, minthogy sokat, — minek pedig okvetlenül meg kell lenni,s mi elől mások velük született kevélységüknél fogva elszöknek,— magamnak kell elővennem s elvégeznem.“ A gyakorlati természettudomány e nagy apostola hivatva volt annak egyszersmind vértanújává lenni. Azon gondolat villant meg agyában, hogy a hó az állati testeknek a rothadástóli megóvására is használtathatnék. 1626 kora tavaszán Highgate közelében kiszállót kocsijából, s egy ott szerzett csirkén tette meg kisérletét. E foglalkozás közben áthülvén, annyira roszul lett, hogy kénytele- nittetett Arunden gróf szívességét igénybe venni s hozzá szállani. De itt egy heti szenvedés után jobb létre szenderült. A csirkéről, mely halálát okozta , nem feledkezett meg , s azon levelében, melyet utoljára irt, még pedig az irótollat egyenesen tartani alig bíró ujjakkal, nem mulasztá el megemlíteni, „hogy a hóvali kísérlet kitünően jól sikerült.“*) * ______________* * *) Munkáinak legjobb kiadása: R. Stephens-, J. Locker-, és Th. Birch- töl, London, 1765 5^ köt. 4-ed rét. stb. Életét többen írták meg, névszerint:
