Papp Márton: A természettudományok közép-kori története (Pest, 1867)
68 legmelegebb kifejezéseire ragadta. Ebben nagy elméjének minden sajátságai a legnagyobb mérvben feltalálhatok; a könyv minden lapja ragyog oly talpraesett elmésségtől, mely az azokban felállított érvek igazságának felderítésére használtatik. Egy könyv sem idézett elő a gondolkozási módban oly forradalmat, egy könyv sem döntött halomra annyi előítéletet, hozott be annyi uj véleményeket — daczára, hogy egy könyv sem íratott oly kevésbbé vitatkozó szellemben —, mint épen ez. De a mit leginkább csodálni lehet, az az ő értelmiségének roppant széles köre, mely nehézség nélkül egyszerre felöleli a tudományok egész birodalmát, multat, jelent és jövőt, a lefolyt évezred minden tévelyeit, százada minden mozgalmait , s a jövő minden szép reményeit. Kifejti továbbá „N ovum organuml!- ában világosan, alapos logicával, hogy az ő bölcsészeié nem kevésbbé erkölcsi, mint természet bölcselet; s jóllehet felvilágosításai a természettanból vé- tetvék : maguk az elvek, melyek magyarázatára a felvilágosítások czéloznak, épen úgy alkalmazhatók erkölcsi vizsgálódásokra, mint a melegnek és tenyészetnek természete körül való nyomozásokra. Szerinte tulajdonképen csak a bölcsészet nevezhető tudománynak , melyben megkülönbözteti a természet-bölcsészetét, az ember- bölcsészetét, és természet-theologiát. A természet-bölcselet minden tudománynak alapja, valamint pedig minden : tudomány- és tapasztalaton alapszik, úgy a természet-bölcselet is föltételezi a természettudományt, mint mely a tudomány épületének emeléséhez az anyagot szolgáltatja. Mindenek előtt pedig szükséges a tudomány emberének a természet tüzetes és alapos ismerete, tüneményeinek figyelmes vizsgálása. Miképen kelljen eszközölni és mily irányban ezen vizsgálást, e munkájában több helyen ügyszeretettel fejtegeti. Sokan V. Bacont azzal vádolják, hogy mig az anyagi jólét elérésére czélzó tudományok fontosságát túlbecsülte, addig az erkölcsi bölcseletet mellőzte. Igen, nem tagadhatni, mikép azok, kik a „Novum organum- “ot és a „De a u g m e n t i s “-t olvassák, figyelembe vétele nélkül az akkor uralkodó körülményeknek , találhatnak sok oly okot, mi e vádat megerősíteni látszik. Mindazáltal áll az is, hogy noha ő a gyakorlati életben gyakran rósz utón haladt : sokkal tapasztaltabb fő volt, mintsem hogy ne tudta volna azt, mily nagyon függ jólétünk az elme szabályozásától. A kor, milyen után ö vágyott, nem volt — mint sokan képzelni látszanak -- , vizhajtókerekek ^ bálványszövőszékek , gőzszekerek, villanyos távírdák kora. O szintúgy
