Papp Márton: A természettudományok közép-kori története (Pest, 1867)
51 ben, mert a föld saját helye a víz alatt van.“ Ismét: „A viz fölmegy a szivattyúban, mert a természet iszonyodik az űrtől.“ stb. A mit Avicenna tőn az araboknál, ugyanazt tette Albertus Magnus is, ki az aristotelesi iskolás bölcsészeinek volt tulajdonképeni létrehozója a keresztényeknél. — Albertus Magnus Teutonicus de Boelstädt (1193—1280) nagy tudományának alapjait az akkori szokás szerint hihetőleg valamely zárdában vetette meg. Ismereteit gazdagítandó, elhagyá szülőföldjét, s fáradságos útra kelve, a havasokon át Lombardia virányainak tartott, s Páduában telepedek le. Ifjú hévvel kezdett a munkához, és a szokásos tanrendszer szerint tanulta: a grammaticát, dialectica-, rhetorica-, zenészét-, szám-, mértan- és csillagászatot ; de leginkább hatottak kedélyére Aristoteles természettudományi fejtegetései , melyeket ki- válló hajlam és bámulandó kitartással aknázott. Itt tévé le Albertus természettani s részben orvosi tudományosságának alapjait, s fürkész szelleme nemcsak Aristoteles irataiban vizsgálódott, hanem a természet nagyszerű könyvében is. A körülmények után Ítélve, életirói úgy vélekednek, hogy Albertus mintegy tiz évet töltött volna Páduában, „s csakhamar — mint Jammy megjegyzi — túlszárnyalta társait nemcsak mélység, hanem ismereteinek bőségére nézve is; szelleme a leghomályosabb dolgokb a hatott b e , s t u d v á g y á n a k s e m m i akadály sem állhatta útját.“ Későbbi munkásságában a világi bölcselet összegét látjuk felölelve, szerkesztésüknél Aristotelesre fordítva figyelmet. Aristoteles iratait azon időben leginkább az arab tudósok tanulmányozták és értelmezték. Albertusnak Aristoteles mellett a mór tudósok iratait is át kelle tanulmányoznia, s e roppant anyaghalmazból egy önálló egészet alkotni , a pogány nézeteket megjavitni ; mindezt oly sikerrel oldotta meg és oly gyorsan, mintha a müvek önmaguktól termettek volna munkás kezei alatt. Ezekben a gyűjtött adatokat és észlelt természeti tüneményeket oly jeles elmeéllel bonczolgatta, hogy maga a „Cosmo s“ világhirü szerzője is méltányolja sok részben alaposan kifejtett nézeteit. Trithemius pedig azt mondja Albertus Magnusról a belga „Krónikás könyv-“ben, hogy: „Albertus Magnus Magnus in M a g i a (természettudományban) , Maior in Philosophia, Maximus in Theologi a“. Hason nézetben vannak az ujabb-kori tudósok is, Müller János, Wolfgangus Menzel, Jourdain, Erdmann és Aventin. A bölcsészeinek jeles történésze Ritter Henrik igy 4*
