Papp Márton: A természettudományok közép-kori története (Pest, 1867)
38 oszthatlan egészet fogta fel: „non est pars scientiae sed t o t u m.a Lullus után az alchymia a csalás eszközévé aljasult kontár kezekben, miért a tudósok kezdették parlagon hagyni, s Lullustól Palissy Bernárdig jelentékeny előmenetelt nem tapasztalt. Egy időre elnémult e tudomány de úgy látszik csak azért, hogy újjá szülessék azon korban, mely a gondolat szabadságáénak , a reformatio századának neveztetik; ekkor nem maradtak többé a tanodák s egyesek falai között, hanem megtámadták a társadalmat. „De nincsenek-e meg a mi századunknak is az ő titkos tudományai? — írja egy jeles szaktudós —, nem jönnek-e ki naponkint ilynemű könyvek? . . . . Az igaz, hogy a bölcsészet megtanított az okok keresése előtt igazolni atényeket, változatosan gyarapítani a tapasztalatokat, és hinni, hogy mikép az értelem, úgy a természet országában is vannak titkok, melyeket az ember hasztalanul törekszik tagadni vagy magyarázni“ . . . . Schwarz Bert hold szintén mint vegy kém jeleskedett. O ferenczrendi szerzetes volt Freiburg városában — Bresgauból. Természettudományokban szerzett ritka ismeretei miatt bűvésznek tekintették, a miért 1330 táján elfogatván, börtönre vettetett. Itt is görebei és olvasztó edényei foglalatoskodtatták. Egykor mozsárban salétromot, ként és fa-szenet vegyítvén össze, ezt kővel fedte be; de véletlenül szikra esvén a mozsárba, a vegytömeg meggyu- ladt, s a reáfektetett követ a börtön padlatához repítette föl, s egy részét be is törte. *) Schwarz Berthold kísérleteit óvatossággal is*) E pontot illetőleg, a vélemények nagyon szétágaznak. Némelyek azt mondják, hogy Schvarz ezen kísérletét Goslárban tette, mások szerint Kölnben. Egyik azon nézetben van , hogy a leirt esemény a 13-dik század második felében történt; a másik hiteles adatok nyomán azt vitatja, hogy a 14-ik század elején; a harmadik azt bizonyija, hogy az a 14-ik század végén történt. Születés helye fölött hasonlag megoszlók a vélemények, s mind Freiburg , mind Mainz mind Nürnberg szülöttjének vallja. Az adatok ezen különfélesége s egymástóli eltérése elegendő'arra, hogy Schwarztól a lőpor egyenes feltalálásának dicsőségét elvitassuk. Azután okmányokból értesülünk arról, hogy a 12-ik századvége felé a rammelsbergi ezüst bányákban — Goslár mellett — a sziklák lőporral vettettek szét. Az 1200 körül írott arab évkönyvek széltében beszélnek salétrom, kén és szénből készült vegyületről; sőt a mi több, 1259-ből olvassuk, hogy az arabok lőporral Spanyolországban egy kis erőditvényt ótalmaztak a keresztények támadása ellen. — Kétségtelen tehát, hogy a lőpornak Schwarz előtt kellett már léteznie,- s igy másoknak épen úgy kellett a lőpor veterejét ismerni,
