Papp Márton: A természettudományok közép-kori története (Pest, 1867)
35 bált; üres idejét az ércznemesités titkának szentelte, fáradságát azon gyógyszer feltalálására pazarolta, mely minden betegséget megorvosoljon. Idézett munkáiban az alchymia és astrologiával gyakran találkozunk; foglalatossága tárgyát nem egyszer képezte oly valami is, mi korunkban nevetségesnek tűnnék fel. Mindemellett sem volt elfogult, s munkáiban egyenesen arra utal, hogy nem tanácsos föltétlenül meghajolni valaki előtt azért, mert tekintély, e végből czélra vezetőnek mondja „az önálló kutatást.“ Sohasem állította sehol, hogy a „lapis philosopho- rum“-ot feltalálta volna, de az előállítás lehetőségét sem vonja kétségbe. Jóllehet Bacon Roger — mint később látandjuk — korának összes tudományos ismereteivel birt, s egyike volt azon keveseknek, kik korukat századokkal előzték meg, még sem volt egészen ment százada előitéleitől. De ne csodálkozzunk e fölött , s hogy valakinek eljárását egész kiterjedésében fel tudjuk fogni, nemcsak érdekeit, hanem előítéleteit is kell hogy ismerjük, s mi „sokszor nagy sajnálkozással szólunk — olvassuk a ,Gondolatokba^ — a múlt idők tudósairól, s nem győzzük bámulni előítéleteiket. De váljon mi magunk annyival bölcsebbek vagyunk-e? Igaz, az alchymia lehetetlen feladást tűzött ki magának, de váljon azok, ki különböző érczek s anyagok vegyítése által egy nemesebb, de mégis hasonló, rokon anyagot akartak előállítani, nem százszor józanabbak voltak-e azoknál, kik napjain k ban halálig kinzott állatokon és emberihullákon experimentálva az életnek titkait keresik? Megengedem, hogy e törekvések az orvosi tudományoknak ép oly szolgálatot tesznek, mint hajdan az alchymia atermészet-vizsgálatnak, s igy fontosak, de váljon inkább érdemlik-e a komoly tudományok nevét, s nem fognak-e a jövő által az alchymia s astrologiával egy sorba állíttatni, pedig méltán, mert minden előítéletek s csalódások között nincs olyan, mely a tapasztalással inkább ellenkeznék, mint azok, melyek az emberi elme korlátlanságára nézve nap iáinkban hirdet- t e t ne k.“ A közép-kornak leghíresebb alchymistája Basilius Valentinus volt, kora Lavoisierja , kinek neve alá a legkülönbözőbb nemű iratok s kísérletek, bizonytalan — a XII. és XIV. század közé 3*
