Papp Márton: A természettudományok közép-kori története (Pest, 1867)
24 kora méltánylatát kiérdemelve, Angelo János munkálkodásaihoz szolgált talapzatul. — Halála után a paduai egyetem neki hálából emléket állíttatott.*) A i 11 i Péter (1350) bibornok, melléknéven „A q u i 11 a F r an- c i a e,“ szintén buzgolkodott a csillagászat terén ; de a kritika meg- róvja benne a csillagászati jeleknek és tüneményeknek a történetiekkel! egybefüggését vitató elméletét. Csillagászati munkái következők : „D e concordia Historiae et Astrologicae divinationi s.“ — „V igintilogium de concordantia astro- nomicae veritatis cum Theologia“. — „Apologetica defensio astronomicae veritatis.“ — „Alia secunda apologetica defensio eiusdem.“ Ezen elősorolt munkáiban azt vitatja A illi, hogy minden nagy vallási és politikai eseményt mindig nagyszerű égi tünemények, rendkívüli égitestek megjelenése ? előzött meg; ebbeli állításai — s okoskodásaival vezette félre mi- randai Pic Jánost, daczára annak, — hogy mint B o d i n **) megjegyzi — : azon nagyszerű 36 égi jelenet közül, melyeket Ailli bibornok a teremtés 115-dik évétől egész 1385-ig Kr. u. kijelelt, csak hat találtatik olyan, mely bebizonyítható. Az elméletből önkényt származtatható le a következtetés: hogy miután a földi nagy változások a csillagászati rendkívüli apparitiokkal összeesnek, s ezek amazoknak mintegy előfutárai: az égi változásokból, melyek némelyeit csillagászatilag kiszámíthatni, a történeti változásokat is lehet megjósolni; s ez az, mit különösen Bellarmin kárhoztatott. A 12. és 13-ik században már ismeretesek voltak a mai 1 o g a- rithmusok, melyeknek nagy haszna a csillagászati jelenségek kiszámításánál igen szembeötlő volt. A pisai születésű Fibonacci Leo 1202-ben már használta arithmetica- és algebrájában; Sacro- bosco 1250 körül „De sphaera“ czimü munkájában; castiliai *) -ábano összeköttetesbe hozta a hidegláz szakait a csillagok mozgásával s a paduai tanacshazat csillagokkal rajzoltatta be. Tanairól annyira meg volt győződve, miszerint Padua lakosait arra akarta bírni, hogy városukat lerontva, azt az akkoriban feltűnt páratlanul szerencsés csillagzat alatt építsék újra fel. Ez talán ellenségeinek koholmánya, kik őt egyrészről arról vádolák, hogy nem hisz ördögöt; másrészről, hogy egy korsóban hét ördögöt tart, kik parancsait teljesitik. Vizsgálata alatt egy ízben igy szólott meghitt barátjaihoz : „H á r o m nemes tudományra adtam volt magamat, melyek közül az egyik mély elmüvé, a másik gazdaggá, a harmadik hazuggá tett engemje három: a bölcsészet, az orvostudomány és a csillagjóslá s/‘ **) „De la republique.“ L. IV. pag. 548.
