Papp Márton: A természettudományok közép-kori története (Pest, 1867)

18

társaihoz, kik vele hajlamban megegyeztek. E tudomány hamar híressé, keresetté tette, de sok kellemetlenséget is okozott neki. Látjuk tehát e pár sorból, hogy Agrippa több oknál fogva e korban tekintélyes állású tudós volt. „De occulta philosophia“ (1533) czimii munkájában, minden elszórt titkos tudományt önálló rendszerbe igyekezett szedni.

Tycho de Brahe Kopernikus korszakot alkotó munkáját szív- és lélekkel tanulmányozta. 1574-ben Tycho volt az, ki a koppenhágai egyetem előtt egy beszédet tartott, melyben mutogatja , hogy a csillagjóslás megegyezik az észszel és válással, s hogy szá- nandók azon bölcsészek, kik ama tudománynak — mivel benne járatlanok — , hitelt nem adnak.

Kepler inkább szórakozás kedvéért, sem mint meggyőződésből tanulmányozta, „ne mater vetula — mint munkáiban írja — se destitutam et despectam a filia ingrata et superba queratur.“ Kepler korától kezdve mindinkább ritkult a csillagjósok száma, s a csillagászat terén fényes tehetségek jelentkeztek.

*

* #

Azonban nagyon csalatkoznánk , ha hinnők, hogy a közép-kor e századaiban nem mutatkoztak a csillagászat terén komolyabb törekvések. Ellenkezőleg. Ptolemaeus világrendszerét, mely a földnek kerek voltát, s az ellenlábosok létezését vitatta, a sz. atyák közül Lactantius, sz. Ágoston és Chrysostom a sz. írással ellenkezőnek találták, s egy mást képzeltek; mintha a sz. könyvek , mikép örök üdvöt, szintúgy tudományt is ígértek volna. Ezek nyomain az aegyptomi Cosmas (536) bebizonyítani törekedett azt, hogy Ptolemaeus rendszere istentelen; ugyanezen érvvel támadták meg utóbb némely hittudósok Kopernikus rendszerét is. Cosmas e nézete „keresztény“ czimmel ruháztatott fel (/{jtoTta^JO} Tonnyyaqiici'). Ebben szerinte a föld lapos, s kétszer oly hosszú mint széles, az Óceántól környezve, melynek négy útja áll nyitva: a Földközi- és Kaspitengeren, a Perzsa- és Araböbölben. Földünk négy oldala fallal van körítve, mely függőlegesen emelkedik, azután be-behajlik minden oldalról, úgy, hogy a világ fölött az égboltozatot képezze. E boltozat alatt futja meg a nap és hold naponkénti pályáját, s nem a világot kerülve meg, — mivel ezt a függőleges fal nem engedi —, hanem csak egy kupalaku hegységet, mely éjszakon fekszik, s mérhetlen magas. Nyáron a nap a hegy teteje fölé emelkedvén, a nappalok meghosszabbodnak, el-