Papp Géza Gyula: A fogtechnika (Budapest, 1928)

A műfogak és a fogpótlás fejlődése napjainkig

70

fém (ón-) reszelékkel vannak keverve. Lehet a fogsor bázisát egészen vagy részben vegytiszta ónból önteni, de csak úgy, ha az nem

nagy, mert ha a fogsor túlsúlyos, nem lesz viselhető.

Sehe ff J. módszere.

Hasonló célt szolgál a Scheff J. féle eljárás, amely erősen atrofizált (sorvadt) alsó alveolarisnál a fogsor helybenmaradását lényegesen elősegíti. (40. ábra.) Ez az eljárás abból áll, hogy a

35. a ábra.

fogsor alapján egymástól egyenlő távolságban négy kis csavaranyát vulkanizálunk a kaucsukba, úgyhogy a belehajtott csavar feje egy szintbe kerüljön a fogsor alapjával, nehogy a gingivát nyomja. Vulkanizálás és teljes kidolgozás után jó puhára cserzett szarvasbőrből kivágunk egy a fogsor alapját pontosan fedő darabot, ezt a csavaranyáknak megfelelő helyen átlyukasztjuk és a csavarokkal a fogsor alapjára szorítjuk. Ez nyálkával megsziva- kodva'elég jól tapad rá a gingivára.

A szarvasbőr időközönkint kicserélendő, amit a páciens maga is elvégezhet. A csavarok lehetőleg aranyból készüljenek, ha nem, legalább nikkelezendők.

Alápámázás puhánmaradó kanosukkal.

Hasonló eredményt élünk el, ha a fogsor alapját pulián- maradó kapcsukkal készítjük, amely amellett, hogy jobban tapad