Papp Géza Gyula: A fogtechnika (Budapest, 1928)

A műfogak és a fogpótlás fejlődése napjainkig

67

viaszban való kimintázás előtt a gipszmintára nyomjuk a megjelölés helyén, reá mintázzuk a viaszlemezt s a kanosuk töme- cselése előtt kis tűhegyekkel vagy vízüveggel a gipszre erősítjük, nehogy a tömecselés és préselés alatt elmozduljon a helyéről. (35. a, b, c ábrái.) Celluloid munkánál a gipszmintára erősítjük s vele együtt ágyazzuk be a feeskendezéshez. A kész pótlás lemezének szájpad felé eső felületéről aztán leemeljük a sablont s helyén visszamarad a szívókamra. (35. b ábra.)

A mély szívókat (egykamrásak) házilag előállítva tetszés szerinti vastagságban készíthetjük aszerint, hogy sekélyebb vagy mélyebb kamrára van szükségünk. Ezeknek használata nem minden esetben indikált, ez mindenkor a palatum alakulásától fiigg, amennyiben magas boltozatos szájpadra tenni céltalan, mert ott a tapadást nem segíti elő, csak öblös vagy lapos szájpadon. Nem minden szájban viselhető, mert idővel több-kevesebb lobosodást idéz elő a nyálkahártyán. Ilyen helyen célszerűbbek a sekélyebb többkamrásak, a Schmidt-féle sablon vagy a házilag előállított, egész vékony egykamrás sablonok.

A légszívó kamrának sok pártolója, de — mondhatni — ugyanannyi ellenzője is van éppen abból kifolyólag, hogy idővel a palatum nyálkahártyáját felszívja, arra ingerlőleg hat, lobosodást, sőt fekélyeket idézhet elő. Tény az, hogy a nyálkahártyát felszívja az ilyen kamra, az megduzzad és — eltekintve a lobosodástól és esetleges komplikációktól, amelyeket előidézhet — a foghus is behatol, beleduzzad a kamra üregébe, úgyhogy azt végül kitölti. A kamra ezzel elveszíti tulajdonképeni hivatását, megszűnik szívókamra lenni; a lemez viszont átalakul adhéziós lemezzé, amely a szívókamra által megduzzasztott szájpadfelületen nyugszik. Ezen a körülményen akar segíteni az a módszer, amely a kamrát fedett mellékkamrával köti össze. így, amikor a nyálkahártya beleduzzad a kamrába, a mellékkamra — levegőtartalmánál fogva — még működésképes lesz. A másik módszer az, amely a kamrát átlyukasztott tetővel látja el. (36. és 37. ábra.)

A légszívókamrák működése ugyanis abban áll, hogy a bázislemeznek a, szájpadra való felnyomása által a kamrában levő levegőnek egy része kinyomódik, tehát levegőtartalma megritkul. Minél mélyebb a kamra, alkalmas helyen felhasználva, annál erősebb a szívó működése, viszont annál több a valószínűsége is annak, hogy a nyálkahártyán lobosodást idéz elő.

Vannak olyan konstrukciók is a szívókamrák között, amelyek egy vagy több lyukkal ellátott, esetleg szitaszerűen átütött fedőlappal zárják el a kamrát a nyálkahártya beszívódása elől, ezek azonban fokozott mértékben okozhatnak lobosodást. A lobo- sodás lehető elkerülése végett célszerű a szívókamra szélét a sablon körül egész keskeny (1 mm.) lágyan maradó kaucsukcsikkal tömni. A puha szélek jobban zárnak a palatumon és nem izgatják a nyálkahártyát.

5*