Papp Géza Gyula: A fogtechnika (Budapest, 1928)

A műfogak és a fogpótlás fejlődése napjainkig

SI

tást (üreget) is fúrni gyémántfúróval, ezt tartópont befúrásokkal is ellátni és annak módja szerint arannyal tömni.

A színkulcs.

A fogszíu megválasztásának könnyítése, továbbá a megrendelések egyszerűsítése céljából az egyes gyárak foggyártmá- nyaiknak színeit összegyűjtve u. n. színknlcsot adtak ki. Ezek segélyével hamarabb áttekinthetjük a rendelkezésünkre álló árnyalatokat s könnyebben kiválasztjuk az adott esethez legjobban megfelelőt. Megrendelés esetén pedig csak a kívánt szinjelzését közöljük a kulcsról.

S. S. White első végi színkulcsa 1—25-ig vezetett számokkal, az uj kulcs 26—50 számokkal van jelezve, vagyis 25 különböző árnyalatú fog vau a színknlcson.

Több színt nem is gyárt, csak rendelésre.

H. D. Justi szintén számokkal jelzi kulcsának szineií és pedig 1-től 24-ig.

C. Ash & Sons csoportokba osztja az egyes színeket, azoknak árnyalataival; a csoportokat betűkkel, azok árnyalatait számokkal jelzi. így van B, XB, NB, C, D, E, F, H csoport és G önálló szín (a legsötétebb füstös szín). A B csoportnak 5 árnyalata van a világostól a legsötétebb rokonszínig, a többinek túlnyomóan 3 árnyalata. Összesen 22—30 szín. (24. a ábra.)

24. a ábra.

A helyes fogtipus megválasztása.

Már a fogak kiválasztásánál meg kell állapítani azt, hogy az adott esetben a fogak közvetlenül a gingivára lesznek-e állítva (felcsiszolva) avagy szükség van-e foghúspótlásra is. Ez mindig a proe. alveolaris alakulásának mikéntjétől, továbbá gyökerek jelenlététől vagy hiányától függ. A műfogak alakjának megválasztásánál ez is fontos körülmény, éppúgy mint a harapás minő4