Papp Géza Gyula: A fogtechnika (Budapest, 1928)
A műfogak és a fogpótlás fejlődése napjainkig
44 f» X A felső állcsontban lígy a középső, mint az oldali metsző- fogak koronája véső- vagy lapátalakú. A középső sokkal szélesebb és kevéssel hosszabb az oldali metszőfognál. Mindegyiknél találunk domború labialis és homorú lingualis felületet és metszőéit. Ez az él rendesen csipkézett, a csipkék azonban (három szokott lenni) idővel lekopnak, elsimulnak. A fognak nyelvi felületén zománcredő van, az oldali metszőfognál ez többé-kevésbé mély zománcárkot képez (foramen coecum), amely a fogszú egyik leg gyakoribb fészke. A fogak alakja a középvonal felé hajló. A metsző- és szemfogaknál különösen a fog élén felismerhető, hogy melyik oldalra tartoznak. Metsző fogaknál a középvonal felé eső sarok az élen éles szöget képez, míg a distalis (hátsó) sarka letompított. Szemfogaknál az él tompaszögben hajlott s így mellső kisebb és hátsó hosszabb élre oszlik. Gyökerek egy-egy csatornával egyenes iránynak, csak a gyökcsúcsnál hajolnak kissé hátra. A középső metszőfog (nagymetszőfognak is nevezik) gyökere sokkal erősebb az oldali- vagy kis metszőfog gyökerénél. Keresztmetszetben a középső kerekded, mellső oldalán kissé lapított, míg az oldali metszőfog gyökere ovális. A szemfogakon találunk: Labiálisán egy mesiális kisebb és egy distalis nagyobb felületet, lingualisan a középen, a fog hosz- tengelyirányában egy zománclécet és ennek két oldalán egy-egy zománcárkot. A zománclécnek a foghús felé eső harmadában erősebb dudor emelkedik ki. A fog éle nem egyenes vonalban halad, mint a metszőfogaknál, hanem tompaszöget képez és pedig a mesi- alis kisebb és distalis nagyobb labialis felületének megfelelően egy rövidebb mellső és egy hosszabb hátsó élben végződve. Ezért ezt sarokfognak is nevezik (cuspis). A sarokfog elnevezés egyébként arra is vezethető vissza, hogy ez a fog adja meg voltaképen a fogív hajlási szögét (szögfog) mintegy a sarkát képezve annak. Gyökere a legnagyobb és leghosszabb a fogsorban. Keresztmetszete kerekded. /. kis őrlőfog. Kétcsücskű fog (bicuspis; cuspis, bicuspis és multi cuspis elnevezés John Hunter angol orvostól származik, 1784.) E két csücsökből a külső valamivel hosszabb a belsőnél, amely utóbbi kissé letompított, míg a másik a szemfoghoz hasonló éllel bír. Labialis fala hasonló a szemfogéhoz, de többnyire a mellső fala nagyobb s a hátsó kisebb, amelyek aztán egy hosszabb mellső és rövidtbb hátsó élt képeznek. Gyökere a csúcs felé többnyire külön vált. Keresztmetszet: lapított ovális. Két csatorna. II. kis őrlő: Koronája hasonló az I. kis őrlőéhez, de külső falán a szemfogéhoz hasonlóan mellső lapját találjuk kisebbnek s a hátsót nagyobbnak; éppúgy az élén is a mellső él a kisebb. Gyökerei sohasem különváltak. Keresztmetszet: nyomott ovális. f. nagy őrlő: Többcsücskű vagy sokcsücskű (multicuspis) mint minden nagy őrlőfog. Rágófelületén négy csücske van, de többnyire egy ötödiket is találunk és pedig mesiolingualis oldalán a rágófelület közelében. Három gyökere van; egy erős és kereszt- metszetében kerekded palatinalis és két buccalis gyökér, amelyek-
