Papp Géza Gyula: A fogtechnika (Budapest, 1928)

A műfogak és a fogpótlás fejlődése napjainkig

sága is rögzíthető legyen. Ártikulátorokból különféle konstrukciók vannak forgalomban, ilyenek a Wood, Lewis, Hayes, C. Ash & Sons, White, stb. féle artikulátorok. Igen előnyös szerkezete van a Popiel-féle forgó-artikulátornak, amelynek alsó és felső karjára egy-egy forgatható kerek tálca van felszerelve; ezekbe ágyazan- dók gipsszel a minták s mivel az artikulátornak alsó és felső karja párhuzamos fekvésű, a rajtok levő tálcákra gipszelt minták körül forgathatók, tehát a felállított fogsornak a nyelv felé eső oldala is szemlélhető az artikulátor csukott helyzetében is.

21. ábra.

Mindezen artikulátoroknak azonban fogyatkozása az, hogy velük csak a függőleges mozgások, vagyis a nyitás és záródás esz- közölhetők, míg az állkapocs a fogakkal vízszintes, vagyis előre és oldalt ható mozgásokat is végez. Ezeket a mozgásokat megközelítik többé-kevésbé a Bonwill, Warnekros, Christensen, Ghisy-féle artikulátorok.

A fogfelállításhoz felhasználható a sablon lemeze is, ez esetben annak viaszfalait leszedjük s csak annyi viaszt hagyunk meg, amennyi a felállítandó fogak megtámasztására elegendő.

A fogak.

Mielőtt a fogak felállítására térnénk át, ismerkedjünk meg az emberi fogazattal. (22. ábra.)

Az ember szájában megkülönböztetünk két egymást felváltó rágószervet u. m. 1. a tejfogsort és 2. a maradandó (permanens) fogsort. A tejfogsor első fogai a gyermek életének hatodik hónapjában szoktak megjelenni és két éves korában rendszerint összes