Papp Géza Gyula: A fogtechnika (Budapest, 1928)
Bevezetés
Bevezetés, A fogtechnika célja az elpusztult természetes fogaknak és állcsont-részeknek műleges pótlása, fogszabályozó készülékek előállítása, rögzítő sínek készítése. Ugyancsak ide tartozik állcsont-töréseknél a különféle tágító és rögzítő sínek előállítása, valamint — mint különlegesség — a műleges orr- és fülpótlás. Éppen ezen sokoldalúságánál fogva, továbbá arra való tekintettel, hogy mindezen különféle munkálatok nincsenek sablonhoz kötve, hanem mindannyinak előállítása egyenkint előzetes önálló megtervezést, ennélfogva bizonyos fokú elméleti előképzettséget kíván, szükséges, hogy a fogtechnikával foglalkozni kívánó egyén necsak a munkaasztalnál sajátítsa el az egyes munkáknak kiviteli módját, de elméletileg is a kellő színvonalig képzett legyen. így kívánatos, hogy legalább az állcsontok és a fogak anatómiájával, az előforduló anyagoknak ismeretével, azok összetételével, termelési, előállítási módjával s helyeivel ismerős legyen, a használatban levő műszerek és gépek rendeltetését, alkotórészeit, kezelési és karbantartási módját megismerje, mert csak így tud hivatásának komolyan megfelelni. Egy műleges pótlásnak felvétele és sikeres használhatása szempontjából első és legfontosabb teendő a szájnak szakszerű előkészítése. Tüzetes vizsgálat alá kell venni a szájűrt, nincsenek-e jelen kóros elváltozások, sebek, fekélyek stb., amelyek szakorvosi kezelést igényelnek. A még jelenlevő természetes fogak átvizsgálandók és szükség szerint kezelés alá veendők; a meg nem tartható, a pótlás szakszerű kivitelét gátló fogak és gyökerek eltávolítandók. Szóval a szájűr tökéletes konzervatív kezelése az első és legfontosabb teendő, mert a legjobb tudással elkészített fogmű sem fog a belé helyezett várakozásnak megfelelni, ha kóros, egészségtelen alapra készült. Csak ha a szájűr minden tekintetben alkalmasnak találtatott a fogmű felvételére, lehet annak elkészítéséhez az előkészületeket megtenni.
