Papp Géza Gyula: A fogtechnika (Budapest, 1928)
A műfogak és a fogpótlás fejlődése napjainkig
36 Tyrpharmosis = ha a felső fogak részben az alsók elé, részben azok mögé harapnak. Újabban Angle beosztását fogadták el általánosan: I. számú harapás: a normális harapás. II. számú harapás: ha a felső fogak előre állnak. III. számú harapás: ha az alsó fogak előre kerülnek. . Mindezen artikulációbeli különféleségeket a fogtechnikával foglalkozónak ismernie tanácsos, hogy a fogak felállításánál, az előforduló különféle eseteknél, fogszabályozó készülékek megkonstruálásánál stb. természetességet, eredetiséget s a vele járó művészi érzéket öntse munkájába. (18. ábra.) Az artikuláció meghatározása. Ha egy fogpótlás elkészítésénél az első főkellék a pontos lenyomat, úgy a második feltétlenül az artikulációnak helyes meghatározása. A szájban talált foghiányt a szájcsukódásnak, az állcsontok és esetleg még jelen levő természetes fogak egymáshoz való viszonyának megfelelően kell pótolni. Ebből a célból tehát az alsó és felső gipszmintát kell mindenekelőtt a szájbeli viszonyoknak megfelelően a helyes artikulációban egymáshoz rögzítenünk. Ez azonban nem mindig áll módunkban. Legalább három támpontra van szükség, hogy a gipszmintákon az artikulációt rögzíteni tudjuk és pedig elől és mindkét oldalon egy-egy találkozó támpontra. Elől lehetőleg két-két hasonneuiű fognak, jobbról és balról legalább egy-egy — és pedig egymással találkozó — őrlőfognak jelenléte szükséges alul és felül, hogy a felső és alsó gipszmintát egymással artikulációba hozhassuk. Hiába áll p. o. mindkét oldalon alúl és felül egy-egy korres- pondáló őrlőfog, ha elől hiányzik a támpont s viszont az összes alsó és felső metszőfogak jelenléte sem rögzíti számunkra az artikulációt jobb és baloldali támpontok hiányában. Szükséges tehát legalább két-két metszőfognak s jobbról és balról egy-egy őrlőpárnak fennállása és találkozása a felső és alsó állcsonton, hogy a gipszmintákon az artikulációt be tudjuk állítani. Ezek bármelyikének hiányában segédeszközt kell igénybe vennünk, amely - lyel a hiányzó támpontot pótoljuk és ez a harapássablon. A harapássablon. A gipszmintán az adott eset kívánta terjedelemben megjelöljük a készítendő műdarab nagyságát, alakját és eszerint készítünk reá egy alaplemezt 2 mm. erősségű kom- poziciós masszából, viaszból vagy a kereskedelemben forgalomban levő u. n. sellakk-guttapercha lemezből. Ez utóbbi a legmegfelelőbb, minthogy keménysége és ellenálló képessége legnagyobb; a viasz legkevésbé felel meg, mert puha, könnyen elhajlik, deformálódik. Hogy az alaplemezt ellenállóbbá tegyük, közvetlen a fogakon belül hajlítunk egy 1 mm. erősségű sodronyt a lemez felüle-
