Papp Géza Gyula: A fogtechnika (Budapest, 1928)
A műfogak és a fogpótlás fejlődése napjainkig
21 sen és egyenletesen helyeződjék el. A kiválasztott szájkanalat megtöltjük egy lenyomatanyaggal, amely az adott esetben legmegfelelőbbnek találtatik és ezzel azt egyenletesen rányomjuk a lemintá14. ábra. zandó részre. A lenyomatanyag megszilárdulása után az egészet leemeljük s megkapjuk a lenyomott állcsont- vagy állcsontrészletnek lenyomatát, negatívumát. Lenyomatanyagok. Két csoportba oszthatók: 1. az u. n. kompozíciós anyagok és 2. a gipsz csoportjába. A kompozíciós anyagok közönséges hőmér - séknél kemény, különböző hőfokú (40—80 fok Cels.) meleg vízben megpuhítható, gyúrható masszák, amelyek a lehűlés által beállott megkeményedésük után a beléjük nyomott tárgyaknak pontos, éles lenyomatát adják. A kereskedelemben Stents, Globe, Harward, Trilby, Modulus stb. néven vannak forgalomban. Ezeken kívül a lenyomatvételhez a viasz és guttapercha is használható. A gipsz kénsavas mész, amelynek víztartalma égetés útján elvonatik s amely lisztfinomságú porrá őrölve, átszitálva kerül a forgalomba. Vízzel kevei-ve pépet képez s megkeményedése után a beléje nyomott vagy vele leöntött tárgyaknak éles, pontos negatívumát kapjuk. Ha a keveréshez langyos vizet veszünk vagy vízben előbb kevés (5%) konyhasót oldunk fel, azt érjük el, hogy a gipsz- pép gyorsabban fog megszilárdulni, viszont keménysége nem lesz olyan fokéi, mint a só nélkül kevert gipszé. Hogy esetről esetre megtudjuk határozni, melyik anyagot használjuk fel a lenyomatvételhez, szükséges azoknak előnyeit és hátrányait megismernünk. A kompozíciós anyagoknak nagy előnye a könnyű és tiszta kezelés, valamint éles plaszticitásuk, amelynek segélyével gya
