Papp Géza Gyula: A fogtechnika (Budapest, 1928)
A műfogak és a fogpótlás fejlődése napjainkig
14 Csöves fogak. A csöves fogak alapformája még abból az időből maradt korunkra, amikor az egyes műfogakat állati csontból faragták ki, ezeket a középen hosszában átfúrták és a lyukba vezetett csappal, csavarral stb. erősítették az alaplemezre vagy csaposfogként a gyökércsatornába. Persze a technika fejlettsége és a porcellánfog gyártásának mai színvonala úgy a forma, mint a szín és minőség szempontjából tökéletesebbet produkál ma ezekből is. (5. ábra.) Diatorikus fogak. A lyukas, vagy diatorikus fogak szintén krampon nélkül valók, ehelyett belsejük üreges, amennyiben a fog alapjától annak közepén a rágófelület vagv a fogéi irányába legalább a fog közepéig terjedő üreg és a fog oldalfalain át ezen keresztülfutó lyuk vau a fogon. Az üregnek körül pereme van. Az alaplemez celluloid-, vagy kaucsukanyaga a fogon keresztülfutó lyukba és a belsejében levő üregbe hatol be és ezáltal azt szilárdan fogja. (10 és 10 a ábra.) * Blokk fogak. A porcellán foghiíspótlással bíró, u. n. blokk-fogak egy vagy több fogból állnak. Az egyes ilyen blokkok az érintkező széleikkel egymáshoz és a foghúshoz lesznek csiszolva. Nagyon szép s a természetest megközelítő pótlások készíthetők velük. (11. és ü. 11 a ábra.) - ^ . Steele-féle kicserélhető fogak. Megemlítendők itt még a kicserélhető fogak, amelyeknek több vállfája van. Ezek között legkedveltebbek, legelterjedtebbek 1. a Steele-féle sínes fogak (6. ábra.) amelyek teljesen síma lin-
