Orsós Ferenc: Emlékkönyv 2. (Debrecen, 1931)
Lőrincz Ernő dr.: Terhesség, szülés és gyermekággyal kapcsolatosan előforduló hirtelen halálesetekről tíz év anyaga alapján
— 38 rohamok által jellemzett esetekből a többé-kevésbbé gazdag tünetcsoporttal bírókon keresztül sok átmenet lehetséges az u. n. rohammentes eklampsiáig. És amennyire könnyű egy eklampsiás rohamból annak diagnózisát felállítani, néha a jellemző tünetek hiánya folytán épen olyan nehéz a helyzet tisztázása. A görcsök nélküli eklampsia eseteiben mindig jelen vannak ugyan a központi idegrendszer bántalmazottságára utaló tünetek, ezek azonban egymagukban csak bizonyos valószínűséggel támogatják az eklampsia diagnózisát. A legtöbbször egyidejűleg jelenlévő eszméletlenség csak nehezebbé teszi a helyzetet, úgyhogy ilyen körülmények között bekövetkező halálesetekben a kérdést legtöbbször csak a boncolás tudja eldönteni. A roham nélküli eklampsiás esetek aránylag ritkák. Az esetek legnagyobb részében a halált több-kevesebb typusos eklampsiás görcs előzi meg, az ilyen esetek nem is számíthatók szigorúan hirtelen halálnak. A boncolási eredmények azonban azt mutatják, hogy a halál igen gyakran nem közvetlenül a mérgezés folytán következik be, hanem egészen pillanatnyilag más ok miatt, ami azonban az eklampsia amúgy is súlyos tünetei megett klinikailag rejtve maradhat. Ismeretes, hogy eklampsiánál agyoedema vagy agyvérzés következtében is hirtelen beállhat a halál. Ismeretes továbbá az is, hogy eklampsiás szülések alkalmával nem egyszer halálos vérzést okozó atoniákkal találkozunk, bár a szülés egyéDként szövődmény, vagy művi beavatkozás nélkül folyt le. Az irodalomban vannak arra vonatkozó közlések, hogy eklampsiás görcsök alatt méhrepedések keletkeztek. Kolisko mutatott arra reá, hogy olyan spontán méhrepedéseknél, melyeknél sem a szülőútak rendellenessége, sem a medence és a magzat közötti téraránytalanság nem volt megállapítható, vagyis a repedések látszólag könnyű és síma szülésekhez csatlakoztak, olyan degenerativ elváltozások észlelhetők, melyek az eklampsiára jellegzetesek. E rupturák okát az eklampsiás méreg által kiváltott görcsös méh- összehúzódásokkal magyarázza. Ugyancsak ezen erős méhössze- húzódások utáni izomelfáradás eredményeként szerepeltetik az eklampsiákhoz olyan gyakran szövődő atoniákat is. Katz és mások azonban ezt nem tartják kielégítőnek az eklampsiás ato- niák értelmezésében, mert hiszen görcsös contractio nélküli eklampsiánál is észlelhetők elvérzéshez vezető atoniák. Valószínű,
