Orsós Ferenc: Emlékkönyv 1. (Debrecen, 1930)

Vitéz Ambrus József dr.: A gyermekkor immunitása és az újabb immunizáló eljárások

— 52 lönbséget élesen kiemelte s ezzel a kórtani kutatások és a járvány ellen irányuló helyes intézkedések útját megjelölte.

A kanyarónak először a passiv immunizálás útján való leküzdése sikerült. Az eljárás felfedezésének dicsősége Degkwitz nevéhez fűződik (1921) s abból áll, hogy máskülönben minden tekintetben egészséges (WaR. és Pirquet-Mantoux negativ) morbilli reconvalescens gyermek vérsavóját, melyet a recon- valescentia 7-9 napja között vettünk a morbilli incubatióban levő gyermek bőre alá adjuk. (Az incubatio első napja az, amelyen a kanyarón még át nem esett gyermek zárt helyiségben lázas, kanyarós beteggel volt együtt.) A reconvalescens-savó 5-8 cm3-ét legkésőbb az incubatio hatodik napjáig bezárólag kel! adnunk, mert a hetediken már kétes a hatása, a nyolcadikon már biztosan nem akadályozza meg a kanyaró kitörését. Ha a jelzett időn belül kevesebb, 2 v. 3 cm3 serumot injiciálunk, csak kivételesen marad ki, különben abortive fog lezajlani a morbilli (satnya kiütéssel), sőt azt is módunkban van előre megmondani s mintegy ki tudjuk titrálni, hogy a bekövetkezendő eruptio milyen erős lesz, mivel ez függvénye az injiciált reconvalescens-serum mennyiségének.

Nagyszámú ellenőrző vizsgálat igazolta Degkwitz ezen adatainak helyességét s ma már a passiv immunizálásnak ezen fejezete lezártnak tekinthető. Hazai kutatóink, Torday és tanítványai, a Heim-klinikáról Kramár ismertettek hasonló eredményeket. Németországban és az Egyesült Államokban a reconvalescens-serum gyűjtését és elosztását rendszeresen és jól szervezetten végzik. (Nálunk még nem).

Az activ immunizálásnak jóval régibb története van. A Jenner-féle vaccinálás nyomán többen is megkísérelték, közöttük Katona Mihály hazánk fia is (1842), a morbilli inoculatióját, ami számos esetben sikerült is. Ezután hosszú időn keresztül érdemleges haladás ezen a téren nem történt. (Részletesen ismerteti a történeti adatokat H. Zeiss). A közel múltban egymástól függetlenül többen is foglalkoztak e kérdéssel: Petényi, Hiraishi és Okamato, Debré, Joannon, Papp Karola, Gros-Decan és mások. Petényi nemcsak az oltási kanyaró klinikai képét írta le szabatosan, hanem a kanyaró-virus biológiájára nézve is megfigyelésen és nem speculativ alapon nyugvó magyarázató-