Orsós Ferenc: Emlékkönyv 1. (Debrecen, 1930)
Vitéz Ambrus József dr.: A gyermekkor immunitása és az újabb immunizáló eljárások
- 50 scarlat-elmélete legfeljebb újabb oldalról világította meg a pathogenesist, de ennél többet nem eredményezett. Röviden ismertetnünk kell azokat a megfigyeléseket is, amelyek alapján egyes szerzők eltérő konklúziókra jutottak. Kramár és Francziszczi szerint az a körülmény, hogy 500 scarlatot kiállott gyermek 48 %-a, a scarlátot ki nem állottaknak pedig 60 %-a D/ck-pozitiv, a cutanreactiót diagnosztikus szempontból kétessé, sőt mondhatni hasznavehetetlenné teszi, azért úgy vélekednek, hogy ugyanazon egyén bőre az élet folyamán hol Dick-pozitív, hol negativ. A Dick-féle streptococcust megtalálták diphtheriás és angipás betegek torkában, sőt kitenyésztették egészséges gyermekek torkából is, tehát a coccus jelenléte nem jelenti szükségszerűen a megbetegedést. Wolf— Eisner szerint a kioltási tünet nem toxin-közömbösítésen alapszik, hanem angiospasticus hatáson és ugyanaz, mint az urtica- riás anaemia. Grőer szerint a Dick-méreg nem igazi toxin s a Dick-test csak a sensibilált és praeparált organismus reactiója, aminek nem a Schick-, hanem a Pirquet-reactio az analógiája. Gerbasi azt találta, hogy a reconvalescens vérsavó köt ugyan scarlat-toxint, de ez szerinte nem specificus folyamat és nem az antitoxin-tartalmon múlhatik, mert a D/c/c-pozitiv és negativ egyének savójának toxinkötő-képessége egészen egyforma. Nobel és Orel sem látják bebizonyítottnak a reconvalescens- savó specificus toxinkötő-képességét. — Láthatjuk, hogy a felsorolt szerzők a szinte elvi jelentőségű kérdésekben az előbbiekkel egészen ellentétes véleményen vannak. Az 1928. évi königsbergi scarlat-kongresszus colossalis anyagának feldolgozása után rendkívüli óvatossággal fogalmazta meg álláspontját, mely ebben foglalható össze: 1) a Dick- reactióról végleges véleményt mondani nem lehet. 2) a streptococcust absolut kórokozóként nem lehet megjelölni. 3) a passiv savó a kezdeti szakban kedvezően befolyásolja a tüneteket, de a szövődményektől nem menti meg a beteget, mindamellett helyeselni lehet a használatát. Magunk részéről továbbra is megmaradunk azon a véleményen, amelyet a scarlat-problema felderítésében célhoz vezetőnek jelölt meg Szontagh és megfigyeléseinket abban foglaljuk össze, hogy a scarlat-explosio első feltétele az, hogy a
