Orsós Ferenc: Emlékkönyv 1. (Debrecen, 1930)
Vitéz Ambrus József dr.: A gyermekkor immunitása és az újabb immunizáló eljárások
— 37 — A meghatározás a F i c k-féle egyenlet alapján történt. A F i c k-féle törvény szerint az oldott anyagnak az a mennyisége, mely az időegység alatt a folyadékoszlop valamely keresztmetszetén áthalad, egyenesen arányos az idővel, a keresztmetszettel és a concentratio-eséssel d S = D . q d®. dt A diffusiós constans azonban csak egy bizonyos határ között tekinthető állandónak. A közeg hígításával és a hőmérséklettel emelkedik, a közeg sűrűsödésével — sűrűbb „gallert”-ekben, ami az emberi szöveteknek megfelelő — kisebb lesz. Színes ion- vagy molecularis dispersiójú oldatokkal jól lehet demonstrálni, hogy az egyes emberi szövetfélékben különböző sebességű a diffusio. Ha tehát a vérpályából mint toxin-tartalmú edényből a szövetekbe toxin díffundál, akkor ha rögtön antitoxin vándorolhat utána, ugyanazon idő alatt mintegy tízszer kevesebb antitoxin fog kivándorolni a szövetekbe, amiből arra lehet következtetni, hogy az antitoxinnak tízszer nagyobb molekulájúnak kell lennie, mint a toxinnak. A toxin tehát tízszeres előnyben van a diffusiót illetőleg, ami hátrány a fentemlített szerencsés viszonylatban. A vérpályában szabadon maradó, valamint az időközben még a bacteriumokból felszabaduló toxin közömbösítése lehetséges és meg is történik, de a szövetekben már kötődött toxinok közömbösítését eddig klinikai megfigyeléssel megállapítani nem sikerült, amiből arra kell következtetnünk, hogy a szövetek és a toxin kötődése igen szoros. A Schick-oltások kapcsán kiderült, hogy ha Schick-toxint fecskendezünk be int- racutan és utána rövid idő múlva antitoxint, akkor bármennyit is viszünk be az utóbbiból, Schick-positiv egyénnél a bőrgyula- dás bekövetkeztét megakadályozni nem tudjuk. A kísérlet és a klinikai észlelés megdöbbentő pontossággal egyezik* A szabad és a bacteriumokból kidiffundáló toxin lekötése is nagy segítség a betegre nézve és ezt lebecsülni ép olyan helytelen volna, mint olyan hatásokat remélni az antitoxintól, amelyek physicalis-chemiai okoknál fogva nem is várhatók. A toxin-antitoxin-kötődés viszonyai elképzelhetetlenül bonyolultabbak a betegben, mint in vitro, de még az in vitro kötődés ^Amerikai szerzők a posldiphtheriás bénulások ellen újbóli nagy A. E adásával kísérelnek meg therapiás eredményeket elérni. Mi nem láttuk ezen eljárás hasznát.
