Orsós Ferenc: Emlékkönyv 1. (Debrecen, 1930)
Jáki Gyula dr.: A hasi szervek subcutan sérüléseiről
244 pedig egyszerű contusiónál feltalálható. Az összehúzódásban a cremaster is résztvehet s ekkor a herék tartósan magasra húzódva fekszenek. A légzés felületes, szapora és tisztán costalis typusú. Az izomvédekezés az idegdús peritoneum parietale traumás és chemiai izgalma utján reflectoros úton áll elő. Hoffmann kísérletei szerint a reflex-folyamat a nervi intercostales és lumbosacrales izgalma útján jön létre. Abdominalis folyamatoknál csak akkor áll elő, ha a fali hashártya elülső részét éri izgalom. Egészséges hashártyánál is előállhat a „defence”, továbbá pleuritisnél, pneumoniánál, bronchitisnél, retroperitonealis vérzésnél, gerincoszlopsérülésnél, amint azt mi is több esetben észleltük. Egyedül a hasfali izomösszehúzódás nem indicál feltétlen műtétet (Flath és mások), mert hasi sérülés nélkül is előfordul, sérülésnél pedig hiányozhat, amint azt Rehn, Riedl észlelései és a mi egyik esetünk is mutatja. Intensitasából következtetés nem vonható. Néha nagyon erős, gyakran activ, máskor csak reflectoros s egyedül időbeli fellépéséből következtethetünk hasi sérülésre. Demmer kétséges esetekben morphium adagolását ajánlotta, mert szerinte a hasi sérülés nélküli izomvédekezés morphium adagolására megszűnik. Bizonyos, hogy ez a megállapítás nem általános érvényű. Többször láttuk, hogy gyomor- vagy nyombél-perforatiós és appendicitises betegeinknek a beszállítás előtt morphiumot adtak és a hasfali izomvédekezés hiányzott, vagy elmosódott volt, de nagyon sokszor továbbra is fennállott. Nem is ajánlatos attól a régi szabálytól eltérni, hogy hasi esetnél csak annak tökéletes tisztázása után szabad morphiumot adni. Spontán helyi fájdalom gyakran található, de ez nagyon individuális és a korai kórisme szempontjából nem értékelhető. Az erőbehatás helyére localisált nyomási fájdalom is semmitmondó. Valószínűvé teszi a sérülést az egész has korai nyomási fájdalmassága és hogy ez nem szűnik, sőt fokozódik. De a fájdalom hiánya nem szól sérülés ellen. A vállakba kisugárzó (jobboldalinál a máj, baloldalinál a lép sérülésére jellemzőnek tartott) fájdalomra még visszatérünk. A sérülés utáni első 2—3 órában fellépő hányás, még ha epés is, nem jellemző bélsérülésre, mert egyszerű contusiónál is előfordul. Ha a hányás később, az erőművi behatás után 3 órán túl jelentkezik először és ismétlődik, már komoly jel, és a tova^
