Orsós Ferenc: Emlékkönyv 1. (Debrecen, 1930)
Jáki Gyula dr.: A hasi szervek subcutan sérüléseiről
— 236 — rülések minősége lényeges szerepet játszik, — hanem a nagy anyagot összefoglaló közlemények, amelyek a halálozási százalék csökkenését kétségkívül igazolják. Míg Edler 1877-ben a parenchymás hasüri szervek subcutan sérüléseinél 77%, Petry 1896-ban a subcutan bélsérüléseknél 87.5%, Hertle 1907-ben pedig 76.8% halálozást talált s Petersen a subcutan hasi sérülések átlagos halálozását 60—70 %-ra teszi, addig az utóbbi szerint az 1900-as években az átlagos halálozás 30 %-ra esett. Legutóbb Demel a két bécsi mentőállomás 24 évi eseteinek ismertetésénél a halálozást 21.9 "/0-nak találta. A műtéti eredmények javulásának oka a diagnostica tökéletesedése, ami lehetővé tette a korai műtéti beavatkozásokat. A korai helyes diagnosison alapuló műtéti indicatio ugyanis a sérüléseknél úgyszólván azonos a sikeres therapiával, mert a műtéti technika aránylag nagyon egyszerű. Annál nehezebb, sőt nem ritkán lehetetlen a helyes diagnosis. A tompa felületű tárgy traumás behatása érheti az egész hasat (gázolás, két felület közötti összenyomatás, lezuhanás) vagy annak körülírt részét (lórugás, ököl-, botütés stb.). A létrejött sérüléseket helyük szerint a következőkép osztályozhatjuk: I. A hasfal subcutan sérülései (haematoma, izomszakadás, hasfali traumás sérv, prolapsus). II. a) Az intraperitonealis üreges (gyomor, bél) és b) a parenchymás (máj, lép) hasi szervek sérülései. III. a) Az üreges retroperitonealis szervek (doudenum, ureter, vastagbél, hólyag retroperitonealis része) és b) a parenchymás retroperitonealis szervek (vese, pancreas) sérülései. IV. A kombinált sérülések. A debreceni sebészeti klinika 8 évi beteganyagában 20 ilyen subcutan hasi sérülés fordult elő. Nem vettük tekintetbe az egyszerű hasi contusiokat, a hasfali haematomákat, a sérüléshez hosszabb idő múlva társult traumás sérveket s azokat az eseteket, amikor a felvett sérülést rriűtét vagy sectio nem igazolta. Ez utóbbiakhoz tartoznak azok a hasi contusio-esetek is, ahol a sérülés nem volt complet (bél-, mesenterium-contusio, haematoma). Az alábbiakban kiválasztott eseteink kapcsán foglalkozunk e sérülésekkel. Részletesebben csak azokra a formákra térünk ki, melyeket mi is észleltünk.
