Orsós Ferenc: Emlékkönyv 1. (Debrecen, 1930)
Haranghy László dr.: Tumoros egyének lépelváltozásai
178 pávai bíró esetek főtömegénél nyiroksejtekben is gazdag volt. A nyiroksejtek szerepét illetőleg ma is sok a vitás kérdés. Bergel és Resch szerint a lymphocyták lipasét választanak el, Satake Kiyoshi szerint a szénhydrát- és zsíremésztésnél van szerepük, Uchino Enderlennel és Justival együtt fehérje feldolgozó képességükre gondolt. Naegeli szerint kétségtelen, hogy a szervezet mikroorganismusok elleni küzdelmében játszanak fontos szerepet, Nakahara Waro a tumor-immunitásban való szerepükre utal. A parenteriális fehérje-injectioknak Seemann és Kuczynski szerint lymphoplastikus hatása is van, mely Kuczynski értelmében a nyiroktüszők, csiracentrumok hyperplasiájában nyilvánul. Oeler a tyúkvérrel oltott tengerimalacokon locális reaction kívül egy álalános, a phagocytosistól független, lymphoid, plasma- celluláris reactiót mutatott ki. A felsorolt esetekben mutatkozó pulparis nyiroksejtbőség ezek szerint sokszoros összefüggésben állhat a reticulo-endothelialis rendszer activitását előidéző folyamatokkal. Míg azonban a reticulum-sejtek morpholo- giai változása: a phagocytosis és a felhalmozó-tevékenység a reticulo-endothelialis rendszer működését még a hullai szövettani képeken is demontstrálja, addig a nyiroksejtrendszer működő vagy nyugvó voltát, izgalmi vagy kimerült állapotát constituti- onális adottságát vagy újképződését semmi sem mutatja. Már pedig pusztán a lymphocyták jelenlétéből semmiféle határozott következtetést levonni nem lehet. A lymphocytákra vonatkozó megállapítások a typusos plasmasejtekre is érvényesek. Plasma- sejtek a teljesen ép lépben nagyobb számban minden bizonnyal nem fordulnak elő, mivel azonban a lép legkülönbözőbb izgalmi állapotainak kísérői lehetnek, jelenlétük egy tumor kifejlődését megelőző izgalmi állapottal, a tumorhoz társult, kimutatható kórbonctani elváltozást nem okozó behatással és magával a tumor okozta szövetizgalommal egyaránt magyarázható. A lép nyirokszövetének tumoroknál fennálló izgalmi állapotára egy jelenség mégis bizonyos támpontot nyújtott. A lép- folliculusok egyrészében feltalálható csiracentrumokban ugyanis határozottan olyan elváltozások voltak kimutathatók, melyek Hellmann értelmében magyarázhatók. A csiracentrum reticuláris elemeinek élénk aktivitása, a lymphoid elemek széteséséből származható magtörmelékek, Flemming-testek nagy száma, az
