Orsós Ferenc: Emlékkönyv 1. (Debrecen, 1930)
Haranghy László dr.: Tumoros egyének lépelváltozásai
176 — tehát, hogy a reticuloendothelialis rendszer activitásának minőségi és mennyiségi ingadozása attól függ, hogy a vérpálya milyen fehérjetermékkel és milyen mértékben van elárasztva. Világos, hogy arra a kérdésre: milyen daganatokból származó és milyen chemiai összetételű anyag az, mely inkább a reticulum-sejteket vagy ellenkezőleg inkább a sinus-sejteket mobilisálja, semmiféle támpontunk nincs. Ugyancsak messze vagyunk annak megértésétől is, hogy a mobilisált elemek miért állanak egyik esetben főleg basophil sejtekből, a másikban pedig főleg phagocytákból. Nem hallgatható azonban el, hogy a szövettani képek különbözőségében még egy másik factornak, a lép individuálisán eltérő anatómiai alkatának is nagy szerepe lehet. Seemann kimutatta, hogy a lép szerkezetében igen nagyfokú individuális ingadozások fordulnak elő. Még ha teljes mértékben nem is visszük át az emberi lépre ezeket a megállapításokat, bizonyos, hogy az emberi lép anatómiai alkatában, kivált az öregkorban jelentékeny egyéni különbségek vannak. Az a sok pathologiai behatás, mely az élet folyamán a lép reticuloendotheliumára hatással volt, a reticuloendothelium szerkezetét jelentékeny mértékben módosíthatta, s így megeshetik, hogy míg az egyik egyénnél egy bizonyos behatás már kifejezett reticuloendothelialis activitáshoz vezet, addig a másik egyén kimerült szövetében ilyen behatás létre nem jön. Természetszerűleg az individuális, constitutionalis különbségek mellett minden olyan tényező, mely a reticuloendo- thelre hatással van, továbbá különösen az a körülmény, hogy a halál a daganatfejlődés milyen szakában állott be, az ismertetett elváltozásokban szereppel bírhat s így részleteiben eltérő szövettani képek keletkezhetnek. Azonban a reticulum-sejtekben mutatkozó azt a nagy morphologiai ingadozást, reticulum mozgósítást, melynek extrem példájaként a lép 810 grammra, 95 éves egyénnél pedig 290 grammra növekszik s mely még a 65 grammnyira sorvadt lép parenchymájában is kimutatható: pusztán individuális sajátságokkal, kizárólag lezajlott reticuloendothelialis ingerállapotokkal megmagyarázni igazán nem lehet. A reticuloendothelialis rendszer sinus- és reticulum-sejtekre egyaránt kiterjedő teljes mobilisatióját mutatta a 6. eset. A szokatlanul erős activitás közvetlen oka itt is ép oly kevéssé deríthető ki, mint ahogy az activitás sinus- vagy reticulum-sejtrend-
