Orsós Ferenc: Emlékkönyv 1. (Debrecen, 1930)
Haranghy László dr.: Tumoros egyének lépelváltozásai
- 152 — Az áttekintés megkönnyítésére a dolgozat tárgyát képező eseteket táblázatban ismertetem. Az I. számú táblázat az esetek fontosabb előzményeit, a bonclelet általános és a tumorokra vonatkozó lényegesebb adatait és a lép makroszkópos leírását tartalmazza. A II. és II. a) számú táblázatban a fontosabb szövettani elváltozások vannak feltüntetve. A szövettani elváltozásoknál a glykogenre vonatkozó vizsgálatok megemlítését mellőztem, mert glykogent egy lépben sem tudtam kimutatni. A sejtes elemek között a neutrophil polymorphmagvú leukocyták és a myelo- cyták felsorolva, 1 eset kivételével, nincsenek, mert ezen sejtes elemek száma a leírt esetekben rendkívül kicsinek mutatkozott vagy teljesen hiányzott. Amyloidról említés téve nincsen, mert mindazon eseteket, ahol amyloid vagy sok leukocyta kimutatható volt, a lépre gyakorolt másodlagos zavaró kórhatások (genye- dés stb.) gyanúja miatt a vizsgálatokból kizártam. A feldolgozott esetek lépvizsgálatainak eredményei nagyjában az alábbi csoportokra oszthatók. Az esetek javarészében a pulpa- illetve a reticulum-sejteknek a többi elemekhez viszonyított túlsúlya, a pulpa sejtbősége és relativ dús volta a domináló. Az esetek kisebb csoportjának jellemző vonását a lépsinu- sok előtérbe nyomulása, a sinus-endothel burjánzása adja meg. Egy esetet a folliculusok, általában a nyiroksejtek túlsúlya jellemez. Egy esetben pedig úgy a pulpa, mint a sinus-rendszer egyformán erős izgalmi állapotot mutat (1. ábra) s ezzel ellentétben két esetben az egész parenchyma pusztulása vagy sorvadása észlelhető. Az első csoportba tartozó, a felsorolásban 4, 5, 8, 9, 10, 11, 12, 14, 17, 18, 19, 20 és 22 számmal megjelölt esetek characteris- ticumát a pulpa túlsúlya mellett a pulpa elemeinek változatossága adja meg (lásd a szín. táblákat). Az Orsós által leírt kis és nagy reticulumsejtek rendszerint egyformán nagyszámban találhatók. Vannak ugyanis egyrészt nagy, csillagos vagy szabálytalan alakú, széles protoplasmával és igen nagy maggal biró sejtek, de másrészt nem hiányzanak a keskeny protoplasmaszegéllyel rendelkező, jóval kisebb, egészen a reticulum-fonalakhoz simuló sejtek sem. Az utóbbi sejtek formája kevésbbé változatos, bár proto- plasma-zárványok itt is előfordulnak. Változatosabb alakot és tulajdonságokat mutatnak azonban a nagy reticulum-sejtek. A
