Orsós Ferenc: Emlékkönyv 1. (Debrecen, 1930)
Haranghy László dr.: A petefészek-dermoidokon végzett histochemiai cholesterin vizsgálatok
— 129 — azonban felemlítem azon körülményeket, melyek a reactio viselkedését az általam vizsgált sejtekben esetleg érthetővé teszik. A makrophagok cholesterinestei iránti nagy affinitását Versé már régebben megállapította s a nevezett tulajdonságot az embryonalis szövetek hasonló képességével hozta párhuzamba. Ugyancsak V er s é, valamint Rohrsch neide 1, \V a i 1 vizsgálatai kimutatták, hogy a makrophagok belsejében a cholesterin ester if icálódhatik. A dermoid-tartalom cholesterinje nagy megközelítésben 1 /3-ad részben esterificálatlan állapotban van s így a tiszta cholesterin pnagocytosisára a lehetőség megvan. A makrophagok nagy aviditása, említett tulajdonságukat tekintve, aligha vonatkozhatik egyedül a cholesterinesterre. A mód, ahogy a nevezett anyagokat a makrophagok oldataikból kiválasztják, teljesen ismeretlen, de feltételezhető, hogy a tiszta cholesterin kisérő lipoidjai a phagocytosisnál qualitative vagy quantitative mások, mint a cholesterinesternél. Nem lehetetlen tehát, hogy a chlorophyll-methodus a S c h u 11 z-módszerhez hasonló árnyalataiban változó eredményei azzal a folyamattal függenek össze, mely a cholesterin tiszta és ester if icált alakjának phagocytosisa, átalakítása közben a kisérő iipoidok minőségét vagy mennyiségét változtatja. A sarjszövet alatti kötőszövet nyalábjaiban, mint általában a der- moid-falzat kötőszövetében, lipoidos átivódás csak ritkán volt kimutatható. Cholesterinestereket és más lipoidokat tartalmazó szemcsés makrophagok, főleg az erek közelében kisebb-nagyobb kiterjedésben előfordultak ugyan, de a fix kötőszöveti sejtek, a kötőszöveti nyalábok zsírnemű anyagot csak rikán tartalmaztak. Azonban hellyel-közzel a kötőszövetes nyalábok diffus, máshol inkább porszerű elzsírosodása mégis csak jelentkezett, de az elzsírosodás a hyalinosan átalakult falrészletek lipoidos átivódásának mértékét sehol el nem érte. A lipoidcseppekben gazdag sarjszövettel szomszédos kötőszöveti nyalábok gyakran Schultz szerint diffus halványkék színezetet mutattak s így ezeken a helyeken a nevezett nyalábok cholesterinesteres átivódásának lehetősége állhat elő. Miután azonban ugyanitt egyetlen más histochemiai eljárás sem mutatott világos eredményt, a S c h u 11 z-reactióból egyedül határozott következtetést levonni nem lehet. A hyalinos falrészleteken gyakran igen nagy kiterjedésű lipoidosan átivódott területek voltak találhatók, melyek olykor a falzat egész vastagságára kiterjedtek. Az átivódás helyén kettős törés Lorrain szerinti színeződés, S c h u 1 t z-reactio nem volt észlelhető s a niluskék-festés halványpiros színezetet mutatott. Ezek alapján a dermoid-falzaton rendszerint foltokban jelentkező diffus lipoidos átivódás főleg neutralis zsíroktól származtatható s a hyalin lipoidos átivó- dásra való hajlamosságával magyarázható. Újólagosán hangsúlyozván, hogy az általam vizsgált dermoidokban súlyos általános kiterjedésű é r e 1 v á 11 o z á s o k nem voltak kimutathatók ’ a szórványosan jelentkező, főleg intima-megvastagodásban, elastica- széthasadásban mutatkozó arteria-elváltozások lipoid-vizsgálatának lényege a következőkben foglalható össze: egyes elváltozott artériákon Iipoidok 9
