Orsós Ferenc: Emlékkönyv 1. (Debrecen, 1930)
Haranghy László dr.: A petefészek-dermoidokon végzett histochemiai cholesterin vizsgálatok
— 125 — áztatás után kifejezett níluskék-festést még sem kaptam s kettős törés nem jelentkezett. Ilyen helyeken a minden valószínűség szeiint komplikált lipoid-keverék főalkatrészeit csupán histo- chemiai módszerekkel lehetetlennek látszott felismerni. A fenti megfontolásokkal azonban a zsírnemű anyagok histochemiai kimutatásának nehézségei még koránt sincsenek kimerítve. Kutscher a-Aichöer gén vizsgálatai kimutatták, hogy az acetonban oldhatatlan lipoidok, köztük a lecipithin, histochemiailag ki nem mutathatók, holott, ahol acetonban oldható zsírnemű anyagok vannak, ott az előbbiek sem hiányoznak. Egyes olyan esetekben, ahol az elváltozásokat cholesterinester-elzsírosodással magyarázták, mint pl arteriosclerosisnál, az acetonban oldhatatlan, tehát histochemiailag ki nem mutatható lipoidok aránylag nagy mennyiségben vannak. Tehát a lipoidok egy jelentékeny csoportjáról histochemiai módszerekkel semmiféle képet nem lehet alkotni, pedig ezen csoport egyik tagja, a lecithin, a cholesterinester an- tagonistájának tekinthető. A fenti megfontolások alapján a zsírnemű anyagok közül tehát csupán a neutralis zsírok, a Cholesterin és szorosabb értelemben vett lipoidok elkülönítése sikerült, de az is csak kedvező esetekben. Ezen elkülönítés fő támpontja különösen a cholesterinestereket érintőleg a fénytörőképesség, a Schultz- és chlorophyll-módszer volt. Sajnos, a Schultz- és a chlorophyll-reactiókról ma még nem lehet biztos véleményt mondani. A chlorophyll-módszer sötétebb vagy világosabb árnyalata nem mindig kifejezett s a fontosabb Schultz-módszer fajlagossága pedig vitás. Arndt a reactiót a Weigert-féléhez hasonló methodusnak tartja, melynek eredménye a fénytörési jelenségekkel ritkán egyezik s szerinte a methodus kétségtelenül nem csak cholesterinesterekhez kötött eljárás. Kimmelstiel viszont control lvizsgál átok alapján electiv neutralis zsírokat kizáró kettősen törő anyagokra szorítkozó eljárásnak mondja a nevezett módszert. Jaffé hasonlóképen csupán kettősen törő anyagokra szorítkozó methodusnak tartja Schultz reactióját. K Kaufmann és E. Lehmann vizsgálatai egyenesen specificus cholesterin-reactiónak mondják az eljárást. Magam olyan szöveteken, ahol neutralis zsír, vagy cholesterinester jelenléte eleve várható volt, számos controllvizsgálatot végeztem s ezek alapján Schultz módszerét áttekinthető, a fénytörési vizsgálatok ered
