Orsós Ferenc: Emlékkönyv 1. (Debrecen, 1930)
Vitéz Ambrus József dr.: A gyermekkor immunitása és az újabb immunizáló eljárások
6 szernek, részben phagocytáló, de főleg complement- és antitest- termelő képességénél fogva és 3) résztvesznek az immunbiológiai folyamatokban maguk a szövetek is. Ennek magyarázatára a két legszellemesebb elméletet említjük meg csupán. Liebermann szerint az infectio hatására a megtámadott szövetekben a kevésbbé ellentálló sejtek elpusztulnak, az ellentállók pedig ezen tulajdonságukat átörökítik sejtutódaikra. Selectio útján tehát a resistens sejtek jutnak többségbe. Besredka szerint mérsékelt infectióra a sejthatárok resistensekké válnak és ez szerinte az immunitásnak fontosabb része, mert az antitestek idő múltával eltűnhetnek a vérből s az immunitás mégis megmarad. Localis immunizáló eljárásában is arra törekszik, hogy a veszélyeztetett szöveteket lassanként resistensebbekké tegye különböző toxinokkal szemben. Régi klinikai megfigyelés, hogy az egyének egy része igen ellentálló, a másik ellenben igen fogékony infectiókkal szemben, de a két typuson kívül számtalan változat és átmenet is lehetséges. Egy egyén öröklött tulajdonsága lehet, hogy resistens és hogy RES-jának kiválósága következtében mindenkor képes megfelelő specificus antitesteket termelni. Az astheniás alkatú egyének jellegzetessége a feltűnő silány antitest-termelés, aminek analogonja az állatvilágban is ismeretes. A lovak egy- része kitűnő diphtheria-antitoxin termelő, egyrészük pedig absolut hasznavehetetlen e célra. A Sch/c/c-oltásokkal kapcsolatban kiderült, hogy a gyermekek 10 %-ánál antitesttermelés sohasem következik be. A klinikusok előtt is ismeretes, hogy a Widal-reactio egyeseknél igen sokára és igen gyengén, másoknál rövid idő alatt erősen válik positivvá. Megfigyelések alapján arra lehet következtetni, hogy az astheniás (Stiller) alkatú egyén antitest-termelő szerve: reticulo-endothelrendszere is astheniás, míg ezzel szemben a muscularis alkatúakra jellegzetes a magas szöveti resistentia és az intensiv antitest-termelés. Az öröklött immunitás alatt nem direct antitest-örökséget kell értenünk. Az apai és anyai gaméták chromosomái nem antitesteket hordoznak és visznek a zygotába (ami különben térbeli okoknál fogva is absurd gondolat lenne), hanem Soós szerint tényezőket (magam öröklődő molekula-telepeknek nevezném az ,,Anlage”-kat), amelyek magukba zárják azt a fej