Orient Gyula dr.: Az erdélyi és bánáti gyógyszerészet története (Kolozsvár, 1926)

Bevezető

szerek és az isteneknek szánt füstölőszerek — előírások, receptek szerint.

Prof .J. Guiart szerint az egyptomi gyógyszer- tan sok gyógyszert foglal magában, melyekről művé- r ben2 a következőkben emlékezik meg: A berlini orvosi papyrusok-nak gyógyszertani fejezete nem kevesebb, mint 170 előírást foglal magában és az eddig ismert orvosi papyrusok több mint 500 orvosságot említenek, amelyekről Lőrét majdnem teljes névsort ad.

Az ásványi anyagok közül az ólomsókat, különösen a sulfátot, a rézacetatot, mint hashajtót használták, a vasoxidot a vízkór ellen, használták még az antimonoxidot, a kálium nitrátot, magnesiumot, meszet és kőolajat.

A növényi eredetű orvosszerek azonban dominálok. így a punica granatum gyökerét taeniák ellen használták; az ébenfa hamuja szemviznek alkatrészét képezte; a cédrus fűrészporának enyhítő hatást tulajdonítottak; a bacca juniperit már akkor húgyhajtóként alkalmazták; az ópium, mint csillapító szirupkészítményekben szerepelt; a Camilla olajat külsőleg bedörzsölésre használták; a scillát Alsó-Egyptom Pelusium — most Tineh-nek nevezett :— városában vízkór ellen, a capillus veneris-t angina ellen alkalmazták, a helleborust viszont el- - mebaj ellen. A fokhagymának oly nagy szerepe volt az antiszeptikumok között, hogy azt a gyógyszerészet monopóliumává tették és szentségtörést követett el az, aki abból engedély nélkül evett* A ricinust nagyon kedvelték, amelyet, Ebers papyrusa szerint, székrekedés ellen használtak, a magvakból néhány szemet véve sört ittak reá. Ugyanezen magvakat megtörve és olajjal keverve kenőcs alakjában hajnövesztésre, vagy mézzel keverve fájdalmak ellen használták. A ricinus-magvak olajának kisajtolásá2 Dr. Jules Guiart prof. d’Histoire de la Médecine aux Universités de 'Cluj (Roumanie): La medécine au temps de Pharaons. — Biologie Medicale, Paris 1922.