Orient Gyula dr.: Az erdélyi és bánáti gyógyszerészet története (Kolozsvár, 1926)
Bevezető
Bevezető. Pétér A faji összetartozás hatalmas érzésének megnyilatkozását látjuk abban, hogy a betegeken és gyámoltalanokon segíteni akarunk. Innen ered az a tudatos ösztön is, hogy az élet fenntartására a test természeti szükségleteinek kielégítésére első főfeltétel: az egészség. Hogy az első emberek a létért való küzdelem között kapott, esetleg más, természetokozta bajokat, habár kezdetleges eszközökkel is megszüntetni, azaz gyógyítani igyekeztek — kétségtelen. Az emberiség szellemi fejlődésével természetszerűleg együtt járt a testi szenvedések megszüntetésére irányuló törekvések fejlődése is, vagyis a tulajdonképpeni szakszerű orvoslás. Évezredeken keresztűlvonúló ezen regenerates törekvésre tehát bátran kimondhatjuk, hogy az orvoslás is csak oly régi, mint maga az emberiség. A tulajdonképeni szakszerű orvoslás fejlődésének kiindulási pontját eleinte Görögországban keresték. Layar francia, Ebers német híres aegyptolo- gusoknak — akik több ízben és hosszú időkön át beutazták Egyptomot és Nubiát s évtizedeken át ásatásokat végeztek — az ásatásokból felfedezett papyrus-tekercsek — „Papyrus Ebers“ — nagyszerű caligrafiáinak kibetűzésével és megfejtésével sikerült bebizonyítaniok, hogy az orvoslás Egyp- tomban a görögöknél sokkal régebben már virágzó korszakát élte. Mialatt Európában még javában tartott a kő- korszak és az emberek félig vad állapotukból még annyira sem tudtak kiemelkedni, hogy az ércekkel Qy) 5
