Orient Gyula dr.: Az erdélyi és bánáti gyógyszerészet története (Kolozsvár, 1926)

Előszó

fcwskíríTttttficsiM %yfa

'l^ler Tudom 4fl*®É

ELŐSZÓ.

Prof. Dr. Guiart lyoni egyetemi tanár, a kolozsvári egyetemen az orvostörténelem tanára azon megtisztelő felszólításban részesített, hogy a párisi orvostörténelmi társulat „Société Frangaise d’Histoire de la Médécine“ részére írjam meg az „Erdélyi Gyógyszerészet Történetét“, hogy azt nevezett társulat kiadványaiban sorozatosan közölhesse.

E megtisztelő kérés teljesítésére készséggel vállalkoztam, de bizonyos aggodalmak között fogtam hozzá.

Az „Erdélyi Múzeum Egylet“ keretében felállított „Gyógyszerészi Múzeum“-om részére főleg Erdély területéről közel 30 éven át gyűjtött tárgyaknak felkeresése, rendezése, különösen pedig a gyűjtött tárgyak származási idejére vonatkozó hiányos adatokra visszagondolva, a szép feladat teljesítését kivihetetlennek véltem.

A történetírás legbiztosabb alapját az úgynevezett kútfőkben találja fel. Ez alatt értjük a történelmi műemlékeket: szobrok, felíratok, építmények, érmek, stb., továbbá írott közleményeket, különösen, amelyek közel esnek a kor eseményeihez. Dr. Ernyei-nek, a budapesti múzeum kiváló őrének, Schwartz Ignác-neik Erdély gyógyszerészet-történelmére vonatkozó s a szaklapokban közölt egy-két értékes adatán s Dr. Demkó K. A magyar orvosi rend története című művén kívül egyéb közvetlen kútforrásra alig akadtam. Ezen számottevő okokból az erdélyi gyógyszerészet történetének kutatására vonatkozó adatok összegyűjtését elsősorban a megye és város történetét tárgyaló monográfiákra, tanulmányokra, továbbá múzeumi levelestárakra — mint közvetlen és feltétlenül hiteles forrásokra — kellett fektetnem. Örömmel tapasztaltam azonban, hogy a városok archívumai az

G/í 3